MÁRTÍR

MÁRTÍR – Vértanú. Sokat szenvedő ember. Valakiért, valamiért sok áldozatot hozó. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] A MÁRTÍR is M.R – R.M gyökből képzett szó: MaR – ReM. Aki MÁRTÍR lesz, az MERész, báTOR, és elkötelezett egy ügy iránt Az RT hangcsoport – ÁRTÍ – meghatározó azonosító. A tÖRTÉnelem folyamán azokból lett mÁRTÍr, akik a hatalomtól eltérő véleményüket, annak ereje ellenében is vállalni mERTÉk. Számukra létezett egy zsinórmÉRTÉk, egy meghaladhatatlan magas erkölcsi ÉRTÉk, amelyÉRT vállalták a megvetést, száműzetést. Volt, aki súlyos eseteknél, minden más hamis bizonyíték ellenében kiállt az általa igaznak vélt ÉRTÉkek bizonyítására, védelmére, és akár élete árán is, vérével tanúskodva az igazságÉRT – vÉRTAnúvá lett. A MáRTíR – VéRTaNú hangváz: M-R-T-R – V-R-T-N. Az RT hangcsoport: ÁRTÍ – ÉRTA azonos, ami meghatározó. A MÁRTÍR azzal a REMénnyel vállalta az áldozatot, hogy az eszme, amelyért meghal, egyszer majd győzedelmeskedik. A T.R – R.T gyök: TíR – ReT, az igazi márTÍR báTOR, megTÖRhetetlen és RETtenhetetlen. E szó ősmag(yar)-nyelvi kifejezés, ebből eredt a görög martur.