MARMELÁD – (Gyárilag készült) gyümölcsíz . [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vsz: portugál] A MARMELÁD is M.R – R.M gyökből képzett szó: MaR – RaM. A MARMELÁD szó a szájvonatkozású MA ősgyökből indul. A bővítmény MAR gyöke itt szintén: MAR, HARap. A MEL, mol, mál gyökök lágyságot kifejezők. A megfőzött, még folyékony MARmeládot egy RÁMába öntik, hogy ne folyjon szét, ott dERMED meg. Az RM hangcsoport – ARME – némely szavakban a mARMElád jellemzőit írja le: megkocsonyásodik azaz megdERMEd egy darabban, csomóban, gARMAdában, az összefőzött gyümölcsök íze hARMOnikusan illeszkedik egymáshoz. Az M.L – L.M gyök: MeL – LeM, a marMELád kelLEMes ízéről szól. A MELÁD, lágy ÉDes íz. Hajdan a mézet MELnek is nevezték. Az L hangcsoport – ELÁ – lágy jelentéssel ott van a mÁLÉ, mELL, ÁLOm szavakban. A szózáró L.D – D.L gyök: LáD – DaL, a jó hangulat keltése, de a marmeLÁD viszonylagos LÁGYsága is. A MARMELÁD szó még az egynyelvűség idején kialakult, és ehető (mar), lágy (mel), édes (ád) gyümölcsízt, -lekvárt jelentett. Az utódnyelvek egy részében ma is: azeri, baszk. A szláv: cseh, bosnyák, szerb, szlovén, szlovák, horvát, lengyel nyelvekben. A latin leánynyelvek közül: katalán, galíciai. Az északiak: svéd, norvég, lett, litván, észt, finn. De a görög, román, török nyelvekben is. A sok gyökegyezés az egyetlen forrásból eredést igazolja, amely az ősnyelv, ómagyar nyelv. Az RM – MR kapcsolat: a maRMeládot a kaMRában tárolják. Érdekes a vándorszónak épp a portugál nyelvből való átvétele a MÉKSZ szerkesztői szerint. Miért épp a(z oly közeli) portugál nyelvből, hisz a szláv nyelvekben is ez a neve? Ha meg onnan eredeztetnék: a MARMELÁD több ezer éves készítmény, a portugál nyelv alig 800 éves. Mi volt a neve azelőtt? Lehet tornáztatni a portugál nyelvet a hétszeresen is 800 éves íz névadó jellemzőinek előteremtéséért.