MARHA – Szarvasmarha. Háziállat, jószág. Vagyontárgy, értéktárgy. [NEM német < latin] A MARHA* szintén M.R – R.M gyökből képzett szó: MaR – RoM. A MARHA szó a MARJAs jellemzőből indult, majd j > h (lágy hangok) hangváltással lett MARHA. Nem német és nem latin eredetű szó. Ezt a szó tengelyében levő RH páros is szavatolja. Az igavonó szarvasMARHA, baROM, a MARjára helyezett húzókerettel, RÁMával jár, amelyet jáROMnak neveznek. Tehát az igavonó jáROM a MARha, a baROM MARjára jár, ez az ő járma, amellyel jár ma, holnap és mindig. Elég világos a névadó jellemzők összhangja… magyar nyelven. De lehet kiküszködni németül és latinul is…, ha megy. Az RH kötött mássalhangzó-páros két ellentétes hangból áll: a legerősebb R és a legbensőségesebb H hangból. Az igavonó maRHa eRős és Hazatartó, Hűséges állat. Az RH hangcsoport – ARHA – többnyire jellemzők leírója: a mARHAféle csordában, csÜRHÉben jár, igával tERHElhető, bőre IRHAként kikészíthető. Ha nem takarmányozzák megfelelően, gIRHEs, gyarapodása súlyban is mÉRHEtő. Vágóállatként húsa sülve-főve pORHAnyó. Az ó- és középkorban a MARHA szót az ember összes – ingó és ingatlan – javaira is értették, vagyontárgyakat, kincseket is neveztek MARHA néven. Arany János: Szondy két apródja című művében említi ilyetén: „A vár piacára ezüstöt, aranyt, Sok nagybecsü marhát** máglyába kihordat;” A MARHAféle háziállat BAROM szóval is kifejezhető, és az apróMARHÁt BAROMfinak is mondják. Mind a MAR (marsol), mind a BAR (barangol) gyökök kapcsolatosak a járással, menéssel. A kiMARjult végtag kimegy helyéből. A folyó partja, MARtja a folyó járásának nyoma. Az igavonó MARHA segítségével HAMAR, azaz gyorsan, rövid idő alatt elvégezhető munka. A szó megfordított alakja: MAR-HA – HA-MAR. A MaRHa – HaMaR hangváz: M-R-H – H-M-R. R.H – H.R gyök: RoH – HoR hangjaival alkotható a ROHan, ROHam (gyorsaság), RUHa (irha, bőrfelhasználás), HORd, teHER és más szavak RH – HR kapcsolat: a maRHára HáRult az iga teRHe. A jámbor maRHánál nincs ok düHRe. Ezt az átfogó magyarázatot kérnénk latin vagy német nyelven!
/*/ „Egyetlen szó, mely Ammianus Marcellinus római tábornok és történetíró, Rerum Gestarum című művének egyik fejezetében olvasható, mégis sokat elárul a Kárpát-medence lakóiról, azok nyelvéről. A történet szerint 359-ben a medence népe fellázadt a II. Constantius római császár által kiszabott súlyos adók miatt. A császár személyesen próbálta a kedélyeket lecsillapítani, de még nagyobb zűrzavart okozott. Mivel az uralkodó az őslakókkal folytatott tárgyaláson sem engedett az elképzeléseiből, nem csökkentette a kiszabott adókat, egy elkeseredett résztvevő levette a csizmáját és hozzávágta a császárhoz, miközben a következő szavakat kiabálta: „Marha, marha!” A sértő szavak elhangzása után fellázadt a nép, nekirohant a császárnak, letépték arannyal beszőtt köpenyét és összetörték a trónját. A tejelő, húst adó haszonállat eme neve a magyaron és a sumeron kívül más nemzet szókincsében nem található meg. Napjainkban ezt a szitokszónak is számító kifejezést arra az egyénre mondjuk, akire haragszunk.” Kiem. K.S. http://csabavezir.blog.hu/2014/08/23/marha_marha /**/ „Itt a marha ingó vagyontárgyat, arany, ezüst értéktárgyat, kincset jelöl. Móricz Zsigmond: Mese a zöld füvön című elbeszélésében is ilyen értelemben jelenik meg a szó: Az volt ám csak a gazdag szoba. Tele volt arany, ezüst marhával, padlásig volt rakva a polcra a sok aranybillikom, ezüst gyertyatartó, nagy tálak kiverve emberfigurákkal meg állatokkal, csak úgy szikrázott még a nap is, ahogy besütött rá.” Kiem. K.S. http://www.nyeomszsz.org/orszavak/pdf/20Szavainkrol.pdf
A nyelvészek ijedtükben igen hamarhamar igyekeztek cáfolni a szó magyar voltát. Jaj, nehogy már valaki magyar nyelvűekre gondoljon, mert micsoda szentségtörés lenne elismerni, hogy a magyar nyelvűek itt római kor előtti őslakók. Tudományosan megmagyarázták, azaz megfinnugorozták, hogy ez nem igazolja, a magyar nyelvűek jelenlétét a Kárpát medencében, mivel ez az ott lakó népnél egy izé, egy csatakiáltás volt. Szerintem, nyelvészként hatalmas öngólt rúgtak. Ugyanis, nyelvészként kellett volna tudniuk, hogy egy bármilyen nyelvű ösztöni csatakiáltásban három meghatározó hang van: H, J, R. A H hang mindig jelen van. A többiek vagy együtt vagy felváltva. A sorrend sem mindegy. A H, mint mélyről feltörő Hangulatot, Háborgó indulatot, HaJtóerőt, Heves érzelmet kifejező hang áll elől. Utána egy önhangzó: A, É vagy Ú, s ezt a J vagy R hang követi. Ez a nyelv önműködő törvénye szerinti. Lehet végigkövetni a nyelveken. Tévedés ne essék, nem megbeszélt jelmondat, jelszó, amelyet a haditanács határoz meg, hanem ösztöni előreHAJtás, RÁHAJtás indulatszavaként: HAHÓ, HAJRÁ, HUJ-HUJ-HAJRÁ, HEJA-HEJA, HURRÁ stb. De MARHA semmiképpen.