MANKÓ – Sánta, sérült lábú személy hóna vagy könyöke alá illeszthető páros botszerű támasz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A MANKÓ az M.N – N.M gyökből képzett szó: MaN – NaM, amely kezet jelent. A MANKÓ: a láb csONKAságának kézi rásegítéssel (mancs) használható eszköze.
Az NK páros és hangcsoportja többnyire megvetést keltő vagy hiányosságot jelentő szavak tengely- és véghangzója. Ilyenek: bÁNKÓdik, bUNKÓ, csONKA, fajANKÓ, sirÁNKOzó, zimANKÓ stb. A CzF Szótár szerint: „Szorosb ért. támaszbot, melylyel a sánták, bénák, nyomorékok a járásban segítik magukat. Hónali mankó, melyet hón alá vesznek. Kézi mankó, melyet kézben tartanak. Térd- vagy lábmankó, mely a térdhez van csatolva. A mankó lényegéhez tartozik, hogy támaszos vége többé-kevesbbé öblös görbeségü legyen, honnan a közmondás is: A beszédnek egyenese jó, s a mankónak horgasa. Dunán túli tájszokás szerént bankó, melyhez közel állnak a bunkó, buczkó, […]. A hajósoknál a csáklya, evező stb. […], tehát am. fogantyú, markolat; de ez értelemben alkalmasint az olasz manico-ból módosult.” Itt az eredet meghatározásban a CzF Szótár téved. Az olasz manico eredt a MANKÓból. A MAN gyök, a MANcs szó az ősmag(yar)-nyelvből ment át a latinba, s onnan az utódnyelveibe. A MANcs = kéz, a kar (han, hón) finom MUNkát végző, befejező ízületcsoportjának neve volt az ősmag(yar)-nyelvben. A MANCS CS hangja a CSelekvés, CSinálás jelölője. A kéz latinul manibus, olaszul, spanyolul mano, franciául main, portugálul mão, románul mână, angolul, hollandul hand, dánul hånd, németül Hand, szuahéli nyelven mkono, finnül, észtül käsi stb. Ezek mindegyike ősmag(yar)-nyelvi örökség.
MANUFAKTÚRA – Kézműves technikával, de munkamegosztás alapján termelő üzem. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A MANUFAKTÚRA két szó. Az M.N – N.M gyökből képzett: MaN – NaM, kezet, az F.K – K.F gyök: FaK – KaF a vele végzett alkotó munkát jelenti. E szó egyik mintapéldánya a teljesen magyar elemekből épülő, de idegenként hangzó szavaknak. A MAN, MANU = kéz (mancs). A FAKTOR – tényező (szó szerint: alkotó tettekben forgolódó), ősmag(yar)-nyelvi eredetű, de a mai magyar nyelvbe világos értelmi illeszkedéssel (ragozás, képzés, fordíthatóság) nem besimuló szó. A fak, fák, fek… stb. gyöksor a tak, ták, tek… mak, mek, mik, mók … gyöksorok párhuzama. Erre ma az alkotás, alkotó (a kezdetekben talán falkotó) szavakat használjuk. De tartalmazza a FAKad FAK gyökét, valamint a KT párost, annak hangcsoportját: AKTO, amely ma használt szavainkban is jelen van, és többnyire tevékenységet jelöl. Ilyenek: bAKTAt, IKTAt, lAKTAt, lÜKTEt, OKTAt, szOKTAt stb. A K.T – T.K gyök: KaT – TaK hangjaival építhető szavak is tevékenységet, tékonyságot jelölők: kotol, köt, kutat, takarít, tákol, jótékonykodik, vagy a régies toklat stb. A MANUFAKTURA szó latin nyelven is csak az ősmag(yar)-nyelv gyökkészletéből és annak szóalkotási szabályai szerint alkottatott.
MARAD – Továbbra is ott van, nem megy el, nem viszik el. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor tőből] A MARAD szintén M.R – R.M gyökből induló szó: MaR – RaM. A CzF Szótár szerint: „Ezen igében alapfogalom azonosság az állapotban; és tartósság az időben.” A szó elemei: MA, AD és az R hang, amely eRő, mindig forgásra, pörgésre, mozgásra utaló. Viszont van állóállapoti jelentése a taRt szóban. Talán mivel az R hang folyékony hang, elnyújtható, és így a hosszú időt is kifejezheti. Az utódnyelvi, folyót jelentő rio, river, râu stb. szavakban levő R jelenlét is ezt igazolja. Az AR gyök esetében az R hang jelenlét okán jöhet egy kérdés. halad, szalad vagy MARAD? Itt úgy tűnik, hogy nem a kiLendülő Lnek, hanem a Rögzülő R-nek jut szerep. Tehát ellentétes a szaladó, haladó tömeggel, kiMARja azok közül magát – ott leragad. Az ARA az R hangcsoportja, amely értéket és annak védelmét is jelenti. Az AD az ADott állapot. A továbbiakban az igekötők mutatják, hogyan MARAD (le-, ki-, meg-?). A megMARAD esetében megmenekül. Így érthető az ARAD, mint ősi gARÁDdal kerített közel-keleti városnév: menekül, menekvés, menedék jelentése. Vagyis: megmARAD, megmaRADNA a vÁRADában. A magyar ViseGRÁD, NóGRÁD, BelGRÁD stb. várak a megmARADás biztosítására épült GaRÁDdal kerített védelmi helyek voltak. Az állatok is a gARÁD mögött vannak biztonságban. Az ARAD hangcsoport védelmet, megmentést jelent a PARADicshon (Éden) névben. De a pARADicsom nevében is, mivel ma már köztudott, hogy az igazi természetes pARADicsomnak (nem a génkezeltnek) milyen erőteljes jó hatása van a szívre. Minden név értelemmel bír, tartalmat sűrít, csak kutatni kell.
MUNKA – Az embernek – szükségletei kielégítésére irányuló – tudatos, célszerű termelőtevékenysége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A MUNKA szó az M.N – N.M gyökből képzett: MuN – NaM, amely hosszabb idő alatt kapta meg mai alakját. A CzF Szótár a mozgás alapgyökéből vezeti le: „Ha alapfogalomul a mozgást veszszük, melylyel a testi és lelki erő megfeszítése, vagyis a munka maga járni szokott, a mu gyök legközelebb állana a mozog ige mo gyökéhez, ehhez hozzá téve az egyszerü gyakorlatos g képzőt, lesz mug (mintegy mozog), és n közbevetéssel mung, innen igenév: mugó muga, kemény k-val: muka; vagy n közbetéttel munogó, munoga, munga, keményen: munka.” Kiem. K.S. Tehát a mo, mu, mű – MOzog, MUnkál, MŰvel, de a MENni ige is. A K hang, mint az aKarat egyik kulcshangja is meghatározó. A KA ősgyök szintén az aKArat, KAr alkotója, amely elsődleges és nélkülözhetetlen munKAvégző is (betakarít). A ták, mák, muk, gyak stb. mind MUNKAvégzést jelentő szavak gyökei. Azonban a másik névadó jellemző a kéz = MANcs is jelen van a MUNka szóban. A MUN = kéz, ták, táka – tékolás, tevékenység, MUNatáKA – kéztevékenység, rövidítve: MUNKA. Erre bizonyíték a kéz megnevezése néhány utódnyelven a magyar MANcs szóból: francia – main, galíciai – man, katalán – ma, olasz – mano, portugál – mao, román – mână, spanyol – mano stb. Amint a MANkó, kézvonatkozású, úgy a MUNKA is. A szó tengelyében álló NK páros és hangcsoportja tevékenységet kifejező a csalINKÁzik, ficÁNKOl stb. szavakban. A moldvai csángók mai napig a MUNKÁl szót használják a dolgozik helyett. A szláv nyelvek nem tudnak átfogó magyarázatot adni a szó kialakulásáról. A magyar nyelvben ezt fejezi ki még a: dolog, tevékenység, tákolás, ténykedés, cselekvés, működés, művelés és mások.