MANGALICA – Göndörszőrű, lógófülű zsírsertés. [bérnyelvész: szerb–horvát]
A MANGALICA az M.N – N.M gyökből képzett szó: MaN – NaM. A név felbontható: a MA ősgyök a MAszatos, MAszatol jelentés mellett szájtevékenység is: MAjszol, MANkál.
A MÁNGA, MÁNGÁL az ősiségben kenegetést, beleforgatást, hengergetést jelentett. A GAJ, GAL* viszont földet, iszapot, híg sarat is.
A termőföldbe vetett magvak után HENGERELték a talajt, hogy a magvak legyenek kellően lenyomtatva. Ezt a műveletet MONGOROLásnak, MÁNGOROLásnak, is nevezték, nevezik.
A MANGALICA, beleforogva magára MÁNGÁLja a GALICÁt, GALISZÁt, az ISZAppá gyúrt GALt földet, sarat.
Székely tájnyelvben ma is jelen van, aki sárral, iszappal, gajjal MÁNGÁL, keneget, esetenként GAMATkodásnak nevezik, főleg gyereknél. E szónak lehetett GAMANtkodni alakja is.
MáNGa – GaMaN hangváz: M-N-G – G-M-N.
A GAMONkodás, GAMINkodás, a gyerek MÁNGÁlása, esetenként hitványkodása. A francia utcagyerekek GAMIN neve innen ered (V. Hugo: Nyomorultak).
A MANGÁLható, kenhető, vizes, iszapos föld, talaj ily néven nevezése igazolására még létezik egy bizonyító erejű földrajzi név is. A Fekete-tenger egyik partszakasza is MÁNGÁLható, kenhető iszapjáról nyerte a MANGÁLIA nevet az ott letelepülő ősnyelvűektől.
A hivatalos állítás ellenében, a MANGALICA lehetett az első házi disznó megnevezése az ősnyelvet beszélők által. Az állat részét képezte az ősi állománynak a kezdetekkor, és MANGALICA névvel neveztetett az ősnyelvűek életterében.
Az ember semmilyen új élőt nem teremtett a földre, csak a kész, már megteremtett élőket gondozta, esetleg keresztezte, de kereszteződések emberi irányítás nélkül is történtek. Ezekből új változatok keletkeztek. Aztán voltak, amelyek eltűntek, majd idővel új kereszteződésekkel ismét felbukkantak. Semmi nincs új a nap alatt!
A MANGALICA megnevezés visszatérése a mai magyar nyelvbe, hasonló a kukorica, paprika, pityóka nevekhez. Kiestek a magyar nyelvet beszélők életteréből, és a megnevezésük is eltűnt. Ámde amint újra megjelentek, a magyar nyelvet beszélők életterében, a nyelv szóalkotó törvénye szerint ugyanazt a nevet kapták, mivel jellemzőik nyomán mást nem kaphattak! Az utódnyelvek is csak ősnyelvi elemekből és annak szóalkotási szabályai szerint alkothatnak szavakat.
A MANGALICÁt jellemző kifejezésekből ítélve elmondható, hogy ez volt az ősnyelvűek első tenyésztett sertésfajtája. A háziasításról** a szócikk végén.
Az NG hangcsoport – ANGA – a Székelyföldön ma is használt szavakban: mÁNGÁl (ken, keneget, bemocskol), mÁNGOrol, mONGOrol (hengerel), csONGOlyog (heverész), mosONGAt (mos) és mások, amelyek a MANGALICA viselkedési jellemzői. A disznó a ház körül kerENGŐ, bolyONGÓ, röfögve hANGOskodó, sárban fetrENGŐn mÁNGÁLja, azaz keni, sikálja, simONGAtja (székely) magát feketére. Felhizlalva akár a hENGEr, húsa zsENGE élvezhető. A vele kapcsolatos kifejezésekben mindegyre felbukkan a neve tengelyében levő NG páros.
Az NG páros, mint N.G – G.N gyök: NeG – GaN, az állat NYÖGdécselő, magát eNYEGes, GANéjos koszosra heverő tulajdonságát sűríti. ND párosra váltva: szőre göndör, nyáron kondában jár a makkra, sárosan rondán néz ki, de a belőle készült hentes termék kelendő, a vendég is örvend, ha azzal kínálják.
A G.L – L.G gyök: GaL – LeG, a GAL, GALIC = föld, iszap jelentés mellett a másik: LEGízletesebb, társas étkezésekkor a terítéken GÁLaként felvonultatható húsételek közé sorolandó.
Az L hangcsoport – ALI – a sárba bELEforgOLÓdását, a magát ELŐszeretettel bemocskOLÓ tULAjdonságát leíró.
A C hangcsoport – ICA – akár a malaCnál: kedvenCet bECÉzés. A MALAC név is a MANGALICÁhoz kötődik. Kis cingár MA(nga)LAC.
NG – GN kapcsolat: a maNGalica hústermékként feldolgozott részei máGNesként vonzzák az éhes szemlélőt.
Azért elfogadnám, ha valaki szerb-horvát nyelven ezt az elemzést – még bővebben, mint itt fent – levezetné, igazolandó azon nyelvekből eredést. Gondolom, beleizzadna a sikertelenségbe.
/*/ A GAJ, GAL = föld. GALÍCia= magas, emelt szintű föld. A LÍC gyök emeltet jelent.
/**/ Az állatok háziasítása, mint „tudományos” magyarázat, amolyan fából vaskarika, kifejlődéstanos (evolúciós) szörnyszülemény. Csak az eleve emberi élettérben élésre teremtett, arra alkalmas állatok maradtak meg a gazdaságokban. Az őz hiába szelíd, háziasításra alkalmatlan. A túzok szintén. A pulyka vadon és gazdasági állományban is jelen van. Van hiúz, amely nevelhető ház körüli életformára, de ez kivételes eset, ösztöneiben él a vadászatra való hajlam.
