MANGALICA – Göndörszőrű, lógófülű zsírsertés. [A hivatalos nyelvészet szerint: szerb–horvát] A MANGALICA az M.N – N.M gyökből képzett szó: MaN – NaM. A név felbontható: a MA ősgyök a MAszatos, MAszatol jelentés mellett szájtevékenység is: MAjszol, MANgol. A hivatalos állítás ellenében, a MANGALICA, a házi disznó első megnevezése lehetett az ősnyelvet beszélők által. Az állat részét képezte az ősi állománynak a kezdetekkor, és MANGALICA névvel neveztetett az ősnyelvűek életterében. Az ember semmilyen új élőt nem teremtett a földre, csak a kész, már megteremtett élőket gondozta, esetleg keresztezte, de kereszteződések emberi irányítás nélkül is történtek. Ezekből új változatok keletkeztek. Aztán voltak, amelyek eltűntek, majd idővel új kereszteződésekkel ismét felbukkantak. Semmi nincs új a nap alatt! A MANGALICA megnevezés visszatérése hasonló a kukorica, paprika, pityóka nevekhez. Kiestek a magyar nyelvet beszélők életteréből, és a megnevezésük is eltűnt. Ámde amint újra megjelentek, a magyar nyelvet beszélők életterében, a nyelv szóalkotó törvénye szerint ugyanazt a nevet kapták, mivel jellemzőik nyomán mást nem kaphattak! A háziasítás kifejezés is fából vaskarika, kifejlődéstanos (evolúciós) szörnyszülemény. Csak az eleve emberi élettérben élésre teremtett, arra alkalmas állatok maradtak meg a gazdaságokban. Az őz hiába szelíd, háziasításra alkalmatlan. A túzok szintén. A pulyka vadon és gazdasági állományban is jelen van. A MANGALICÁt jellemző kifejezésekből ítélve elmondható, hogy ez volt az ősnyelvűek első házi sertésfajtája. Az NG hangcsoport – ANGA – a Székelyföldön ma is használt szavakban: mÁNGÁl (ken, keneget, bemocskol), mÁNGOrol, mONGOrol (hengerel), csONGOlyog (heverész), mosONGAt (mos) és mások, amelyek a MANGALICA jellemzőihez kötődnek. A disznó a ház körül kerENGŐ, bolyONGÓ, röfögve hANGOskodó, sárban fetrENGŐn mÁNGÁLja, azaz keni, sikálja, simONGAtja (székely) magát feketére. Felhizlalva akár a hENGEr, húsa zsENGE élvezhető. A vele kapcsolatos kifejezésekben mindegyre felbukkan a neve tengelyében levő NG páros. Az NG páros, mint N.G – G.N gyök: NeG – GaN, az állat NYÖGdécselő, magát eNYEGes, GANéjos koszosra heverő tulajdonságát sűríti. ND párosra váltva: szőre göndör, nyáron kondában jár a makkra, sárosan rondán néz ki, de a belőle készült hentes termék kelendő, a vendég is örvend, ha azzal kínálják. A G.L – L.G gyök: GaL – LeG, a LEGízletesebb, társas étkezésekkor a terítéken GÁLaként felvonultatható húsételek közé sorolandó. Az L hangcsoport – ALI – a sárba bELEforgOLÓdását, a magát ELŐszeretettel bemocskOLÓ tULAjdonságát leíró. A C hangcsoport – ICA – akár a malaCnál: kedvenCet bECÉzés. A MALAC név is a MANGALICÁhoz kötődik. Kis cingár MA(nga)LAC. NG – GN kapcsolat: a maNGalica hústermékként feldolgozott részei máGNesként vonzzák az éhes szemlélőt. Azért elfogadnám, ha valaki szerb-horvát nyelven ezt az elemzést – még bővebben, mint itt fent – levezetné, igazolandó azon nyelvekből eredést.