A bérnyelvészet a MANDULA gyümölcs nevét görög eredetűként jegyzi, és szerintük latin > olasz közvetítéssel érkezett a magyar nyelvbe. Egy adott szó, név, megnevezés abból a nyelvből ered, amely nyelven magyarázat adható a szó, név, megnevezés kialakulására. Semmire nem dobtak rá egy nevet csak úgy, mint egy pokrócot.
A MANDULA saját alkotó hangjaival bemutatja fő jellemzőit… magyarul!
MANDULA – A mandulafa lapos, tojásdad, csonthéjas termése. [bérnyelvész: olasz < latin < görög]
A MANDULA az M.N – N.M gyökből indul: MaN – NaM, a MANdula ehető, így a kezdőgyök ezt jelzi: MANgálható, NYÁMi. A bibliai MANna is ősnyelvi szó, MAN gyökkel kezdődik, amely ehetőségét, MANkálhatóságát jelenti.
Az ND hangcsoport – ANDU – rejtettség, belső tartalom, mint: bENDŐ, bUNDA, gONDOlat, pENDEly. Az édes mANDUla ANDAlítóan kellemes ízét is jelentheti.
A D.L – L.D gyök: DuL – LuD, a belső, ehető rész felpattintva megLÓDul, megmozDUL, kiforDUL héjából. Nem felDÚL, hanem nyugtat, DALra, LIDre hangol, nyugtató DALoddal, daLODdal altatod kicsinyeidet.
Az L hangcsoport – ULA – a mandULA termése lehULLÓ, burokból kihULLÓ, nem feldÚLÓ, nyugALOm nyújtó.
Egy leírásban: „a magvak rendszeres használata javítja az alvást, a gyümölcsök nyugtató hatásúak”.
MANDULA – ALUDNAM teljes fordítás igazolja: ALUDNÁM. Így lehet ÁLMODNI.
MaNDuLa – aLuDNáM – áLMoDNi hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M – L-M-D-N.
MANDULA – NAMDULA gyökátforgatással, a MANDULA hatása NEM DÚLÓ, nyugtató, mintha DALLAMON ringatóznék.
MaNDuLa – NeM DúLó – DaLLaMoN hangváz: M-N-D-L – N-M-D-L – D-L-M-N.
A MANDULA ÁLOMADÓN andalítóm, ANDALOMra van.
MaNDuLa – áLoMaDóN – aNDaLoM hangváz: M-N-D-L – L-M-D-N – N-D-L-M.
MANDULA, hangösszeforgatással: DOMOLAN = nyugodtan. Ez ősnyelvi szó, amely ma nincs jelen a magyar nyelvben. A MANDULA nyugodttá tesz, DOMOLAN fekszel ALMODON, s ringatózol ÁLMAIDON.
MaNDuLa – DoMoLaN – aLMoDoN – áLMaiDoN hangváz: M-N-D-L – D-M-L-N – L-M-D-N – L-M-D-N.
A zárjelben a nyelvészet által eredőként, közvetítőként nevezett nyelvek is az ősnyelvből örökölték a kifejezést. Az ógörög nyelv az ómagyar ősnyelv pöszén eszező ága volt, mindkét nyelven MANDULA.
A MANDULA magvait a gyógyászat többféle INDULÓ betegség DÚLÁsa ellen ajánlja megelőzésként. Hasonlóan felerősítő, LENDÜLŐ hatást kiváltó, mint a levendula.
A MANDULA magvait –, ha rendszeresen ELLENDEM (eszem, eszendem régies) – tápanyagai mintegy LENDÜLŐIM lehetnek életjelenségeim elevenebbé tételére.
MaNDuLa – eLLeNDeM – LeNDüLőM hangváz: M-N-D-L – L-N-D-M – L-N-D-L-M.
Utódnyelvi nevei: angol ALMOND, német MANDELN, holland AMANDELEN, azonos hangvázra épülnek.
MaNDuLa – aLMoND – MaNDeLN – aMaNDeLeN hangváz: M-N-D-L – L-M-N-D – M-N-D-L-N – M-N-D-L-N.
Az észak-germán nyelveknél kis eltérés az R hang: svéd MENDLER, dán, norvég MANDLER, vagy izlandi MÖNDLER.
MaNDuLa – MeNDLeR – MaNDLeR – MöNDLeR hangváz: M-N-D-L – M-N-D-L-R – M-N-D-L-R – M-N-D-L-R.
ND – DN értelmi kapcsolat: a maNDula kívánatos, így ha aDNa, hullaTNa (d > t) a fa, akkor eDNe (régies: enne) belőle.
