MANDRA – Büszke. [000] A MANDRA szó az M.N – N.M gyökből indul: MaN – NaM, MeN – NeM. Ősi szó, amely már nincs jelen a mai magyar nyelvben. A MANDRA* büszke MINDRE, amit birtokol. Ezek lehetnek: személyi, testi, képességi jellemzői. A MUNDÉR becsülete fogalom is innen vezethető le.
Aki MANdra, a MENőnek érzi magát. Az ember egyik legjellemzőbb tulajdonsága a MENÉS. A szép MENÉS NEMES járási jellemző. A MENŐ – s ebbe mindkét NEM beleértendő – MANDRA volt szép járására. Ez ma is igaz. Az ősiségben az emberre, mindkét NEMre, mint lényre, de főleg a férfire, használták a MENŐ jelzőt, hisz ő többet MENt. Az ember szeret menni és enni. Az ételre volt egy ősi szó: MÁNDRÓ. Az a nő, aki finom MÁNDRÓt készített, MANDRA volt művére, de a MENŐje, férfija, férjeura is MANDRA volt asszonyára, sőt nevezhette az „én MANDRÁmnak”, büszkeségemnek. Együtt MANkálták a MANdra által főzött MÁNdrót. MaNDRa – MáNDRó – MuNDéR – MiNDRe hangváz: M-N-D-R, M-N-D-R – M-N-D-R – M-N-D-R Aki eszik: MANKÁL. Aki dolgozik: MUNKÁL. Az ősnyelvi szavak kiváló összhangja, illeszkedése itt is érződik: Aki nem MUNKÁL, az ne MANKÁLjon! Rövidebben: Aki nem MUNKÁL, az nem MANKÁL! Mai nyelvezetre átírva: Aki nem dolgozik, ne is egyék. Az ősi változatban nagyobb a zenei összhang. Az NDR hangcsoport – ANDRA – jelen van az ANDRÁs, ANDREa, ENDRE, a Sándor név SÁNDRI becézett változatában is. De jelen van a mUNDRUc, azaz hiúz ősi nevében is, amelyben az állat kecses mozgását, járását hiú szépségét jelenti. Ugyanakkor az erős szövésű cONDRA, a tartós, nehezen elnyűhető posztó nevében is. Külön az ND hangcsoport – ANDrA – a járást jelentő ANDAlog, bANDUkol, mENDEgél szavakban. Az ND páros, mint N.D – D.N alvógyök: NeD – DaN, a jó NEDű, NEDves, DANolás, DINomDÁNom szavakban. A DR hangcsoport – AnDRA – a szép szál cÉDRUs, a vADREgényes szavakban. A DR páros, mint D.R – R.D alvógyök: DeR – ReD, a DERma, RED szavakban. A DERma a bőr másik neve ősnyelven, a RED viszont jelentett piros színt, mint a fehér szín feltörésekor jelentkező első eREDő szín neve. De az eREDmény szóban is alkotó gyök. A hamvas arcbőr szép pírja – red derma. Ez most furcsán hangzik, de kezdetben természetes volt. ND – DN kapcsolat: aki maNDra, az miNDig aDNa magára, epeDNe párja után, fáraDNa érte. DR – RD kapcsolat: a jó értelemben vett, igazi manDRa, becsületére is büszke, nem csaláRD, így tiszteletet éRDemel.
/*/ A szót különböző tájakon ejthették más hangzókkal is: méndre, mundra stb. A román nyelv megörökölte a szót: mândru = büszke. A büszke szóval kapcsolatos a diszke, amely valaha a szép lányok jelzője volt. A szépek díszeskék diszkék voltak, és így büszkék is.