MÁMOR – Kellemes bódulat. Enyhe ittasság. [A hivatalos nyelvészet szerint: török szóból ( < arab)] A MÁMOR MÁM gyökszava a MÁ – ÁM ősgyök összevont alakja. A CzF Szótár a kijózanodó állapot szerint értékeli: „Legvalószinübb, hogy nevét a szájtátással járó kábulást, kábultságot jelentő mám gyöktől kapta. Innen a mondás: kialunni a mámort, […] jelent álomkórságot is, melynek főjelleme szintén a kábultság. […] Törökül makhmur v. mahmur, am. a mámortól fejfájós; innen makhmurluk fejfájás a mámor után.” Kiem. K. S. Az a kábulat, amely kellemesen MÁMORító, hasonló a felemelő, elragadó rOMAntikus (roma* – amor) szerelmi bódulathoz: mÁMOR – ÁMOR, ősnyelvi kifejezés, ez a latin nyelvben szeretet, bÁMULat elfogultság, rajongás jelentéssel élt tovább. A MÁMOR lehet szerelmi bódultság is. Ebből is lehet a CzF Szótár idézetben leírthoz hasonló kiábrándulás, kijózanodás. A MáMoR – áMoR hangcsoport: M-M-R – M-R. Az M hang a kifejezésekbe a lágy kelleM, érzelMi Melegség gondolatát viszi be. Az M hangcsoport– ÁMO – a szó tengelyében ezt a mÁMOros ÁMUló bÁMUlatot fejezi ki. Az M.R – R.M gyök: MaR – ReM, a szerelmi máMORnak a jó erkölcs, a jó MORál határain belül kellene MARadnia, különben ROMlásnak indul, érzelmi értéke az érzékiség mocsarába süllyed. A kábulat tehát lehet többféle, de minden MÁMORos állapot jellemzői jelen vannak a több névadó jellemzőn alapuló megnevezésben.
/*/ E szó értékét is lejáratták.