MÁLNA – Apró piros bogyókból összetett, gömbölyded illatos gyümölcs. Ezt termő cserje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A MÁLNA neve is M.L – L.M gyökből képzett: MáL – LoM. Az M hanggal induló ősgyökök jó része a szájtevékenységet leíró. Ilyen a MÁ – ÁM ősgyök. Fordítottja: bÁMul, ÁMul, ilyenkor eltátja száját. Bővítménye MÁL, amely a MÁLNA gyökszava, és a puha, MÁLó, OMLó tulajdonságát leíró. A MÁLna gyökszavának LÁM fordítása jelzi, hogy már LÁtványa ingerkeltő. A rákérdezés is e jelentését takarja: MÁLNA, NA, LÁM milyen? Mi történik, ha ujjaink közt megszorítjuk a cserje gyümölcsét: szétMÁLNA. A NA, NEdvességre utal, mivel a MÁLNA lédús gyümölcs. Mint minden kötött mássalhangzó-páros, az LN is hangkieséssel alakult ki. Feltételezhető, hogy eredeti alakja MALINA volt. Ez azt jelenti, hogy amikor a szláv nyelvek átvették, még ezt az alakot is használhatták, s amelyet azok tovább is megőriztek. Az IN az N hanggal alkotható, értéket is jelentő kellemi ősgyökök egyike az ősmag-nyelvben, de csak magyarul van értelme: fINom, INgerlő, csINos, kINcs stb. Székelyül: MÁNA, s az ÁN ősgyök a fINomsággal kapcsolatos: kívÁNatos. Az LN hangcsoport – ÁLNA – is minőséget, hasznosságot kiemelő asztALNOk, dALNOk, ELNÖk, mOLNÁr stb. A mÁLNA olyan hatóanyagot tartalmaz, amely útját ÁLLNÁ valamely kórnak is. Az L.N – N.L gyök: LőN – NőL. Valamilyen jó irányú átalakulást, s annak NŐLő, NÖvekedését előidéző. Erről itt is olvashatnak: http://www.bien.hu/egeszseg-es-eletmod/egeszseges-etrend/a-malna-jotekony-hatasai/112819 Az biztos, hogy nem szláv eredetű szó, hanem a szláv nyelvek örökölték a magyar nyelvből.