MÁLHA – Nagyobb poggyász. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A MÁLHA szintén M.L – L.M gyökből képzett szó: MáL – LoM. A szó nem német, hanem magyar, ugyanis az LH párosnak a szavakban való jelentése: nagy terjedelem laza kötelékben. Ilyenek: baLHé, boLHa (ugrása), feLHő, toLHa és mások. A MÁLHA tartaLOM szempontjából, esetenként lehet LIM-LOM is. Az L.H – H.L gyök: LéH – HáL hangjaival alkothatók a LÉHa, HÁLó, HALom szavak. A nagy MÁLHÁt átkötik, mintegy beHÁLózzák a szétesés megakadályozására. A gyökváz L és H hangjai jelen vannak a LajHár, LanyHa és más szavakban is A HA gyök jelenthet takart állapotot, vagy lehet a HAlom, HAlmoz szótöve. A MÁLHA – HAMÁL fordítás is érdekes, ugyanis a MÁLHAcipelő hordárnak törökül, és innen románul HAMAL a neve. Ez azt jelenti, hogy az ősnyelvben már használatban volt a fordított szóalak, és úgy örökölték meg az utódnyelvek.
MÁLNA – Apró piros bogyókból összetett, gömbölyded illatos gyümölcs. Ezt termő cserje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A MÁLNA neve is M.L – L.M gyökből képzett: MáL – LoM. Az M hanggal induló ősgyökök jó része a szájtevékenységet leíró. Ilyen a MÁ ősgyök is. (Fordítottja is: bÁMul, ÁMul, ilyenkor eltátja száját.) Bővítménye MÁL, amely a MÁLNA gyökszava, és a puha, MÁLó, OMLó tulajdonságát leíró. A MÁLNA gyökszavának LÁM fordítása jelzi, hogy már LÁtványa ingerkeltő. MÁLNA, NA, LÁM milyen? Mi történik, ha ujjaink közt megszorítjuk a cserje gyümölcsét: szétMÁLNA. A NA, NEdvességre utal, mivel a MÁLNA lédús gyümölcs. Mint minden kötött mássalhangzó-páros, az LN is hangkieséssel alakult ki. Feltételezhető, hogy eredeti alakja MALINA volt. Ez azt jelenti, hogy amikor a szláv nyelvek átvették, még ezt az alakot is használhatták, s amelyet azok tovább is megőriztek. Az IN az N hanggal alkotható, értéket is jelentő kellemi ősgyökök egyike az ősmag-nyelvben, de csak magyarul van értelme: fINom, INgerlő, csINos, kINcs stb. Székelyül: MÁNA, s az ÁN ősgyök a fINomsággal kapcsolatos: kívÁNatos. Az LN páros minősítő és hasznosság jellemző szereppel vesz részt a szavak értelmének alakításában. Például: asztaLNok, áLNok, daLNok, eLNök, moLNár, tolLNok stb. Az L.N – N.L gyök: LőN – NőL. Ez azt jelenti, hogy a MÁLNA olyan hatóanyagot tartalmazhat, amely az szervezetben valamilyen jó irányú átalakulást, s annak növekedését előidéző. Az biztos, hogy nem szláv eredetű szó, hanem a szláv nyelvek örökölték a magyar nyelvből.
MALOM – Kenyér-magvakat őrlő mezőgazdasági ipari üzem. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv < német < latin] A MALOM szintén M.L – L.M gyökből képzett szó: MaL – LoM. A szó magyar, az említett nyelvek csak átvevők lehetnek. A MOL, MÁL gyökök változataira épülő megnevezés. Gabonát MÁLlaszt, málLASZT (málliszt). A MALOMban MAgvakat bOMLaszt, azokat OMLasztva, omLASZTva, MÁLénak való OMLó LISZTet őröl. Átfogó leírást ad a CzF Szótár: „Mi eredetét és rokonságát illeti, megegyezik vele a görög mulh és mulon, latin mola, német Mühle, cseh-tót mlin, finn mylli, sőt a héber nyelvben is mal am. őrleni. A fennemlített nyelvekben a malom és őrlés nevei jobbára egy gyökről származnak, pl. mola és molere, Mühle és mahlen, mlin, és melem. A magyarban a malom másképen, és régiesen moln, molna, s öszvehúzva, món, móna. Ezek gyökével alapfogalomban megegyezik a rágó férget jelentő moly, mely am. moló, s kicsinyezve moli, moly, melynek tulajdonsága némely testeket megrágni, megőrleni, elmállasztani. Minthogy a legelső természeti őrlő eszközök a fogak voltak, innen a mal mol gyököt azon szókkal is állíthatjuk rokonságba, melyek szájjal, illetőleg fogakkal való rágást, őrlést, (mállasztást) jelentenek milyenek a magyarban: máhol, majzol, mar, moly; ide tartozik, mint érintve volt, különösen mállik, pl. elmállik a szájban a porhanyós étel; a latinban: mando, manduco, mandibulum; a németben: Malm, malmen, Malter (kőtöredék) stb.” Kiem. K.S. Az utódnyelvekben levő azonos gyök igazolja a szó egyetlen tőről, az ősmag(yar)-nyelvből való eredetét. MALTER – Habarcs. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < latin] A MALTER úgyszintén M.L – L.M gyökből képzett szó: MaL – LaM. A szó csak első hallásra tűnik idegennek. Ám, ha a MAL gyök értelmét nézzük, ez MÁLlékony, lágy anyagra utal, amely még későbbiekben is MÁLlhat. Ismeretes kifejezés: MÁLló vakolat. Az LT páros, és az L.T – T.L gyök: LeT – TeL, amely állapotról, folyamatban levő vagy elvégzett műveLeTről, minősítésről szól, magyar eredetűként azonosítja. Ilyenek: altat, áltat, dőlt, használt, leltár, méltó, múlt, nyílt, nyúlt, oltott, tölt, tömült, ültet stb. Nézzük a szó összetevőit: MAL: MÁLó homokból, oLTott mészből. LT: keveréssel műveLT. TER: ez TÉR kiTÖLtő (téglaköz), TERület leTakaRó. A téglák, kövek közét ezzel töLTik ki. Végül ezzel vakolják le a nagy TERületű falfelületet. De, mint érdekes összefüggés: a maLTer alvó gyöke az L.T – T.L a TégLa szó alkotó hangjai is. Vagyis, magyar minden eleme a MALTER szónak.