MÁLÉ – Kukoricamálé. Puliszka. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román] A MÁLÉ szintén M.L – L.M gyökből képzett szó: MáL – LáM. A fentiekben már kifejtve a MAL, MÁL stb. gyökök ősmag(yar)-nyelvi értelme, eredete. Nem a román nyelvből örökölte a magyar nyelv, hiszen még a román mamaliga = puliszka szót is csak magyar nyelven lehet értelmezni. Az természetes, hogy a kukoricával az ősmag(yar)-nyelvet beszélők nem Amerika felfedezése után ismerkedtek meg, hanem a MÁLÉ az első étkeik között volt valamikor az őskorban, a messzi múltban. Az L hangcsoport – ÁLÉ – mutatja, hogy a mÁLÉ, a pULIszka, mALOmban mÁLLAsztott anyagból készÜLŐ ELEdel. A LÉ ősgyök viszont a víz, LÉ szükségességét az elkészítéshez. A málLASZT – LISZT – puLISZka szavakat nézve, lehetetlen nem látni a három szó értelmi kapcsolatát. Feltehetnénk a kérdést a MÉKSZ szerkesztőinek: Melyik az a „varázslatos” pillanat, amikor egyszerre román nyelvűvé válnak a MÁLÉ, PULISZKA szavak? A KUKOrica nevében a KŐvel zúzhatóság is jelen van. A KÖvön KŐvel mORzsolt, RICÁló szemekből MÁLlasztott lisztből, vízzel keverve készült tészta, forró KÖvön főlve-sülve (fől – f > p: pul) lett MÁLÉ, FÖLISZKA, PULISZKA. Tudván, hogy minden ételkészítéssel kapcsolatos művelet a világ minden nyelvén a KŐ szóhoz kapcsolódik, mivel a tűzhely KŐből épült, és az első ilyen főzés-sütéseket forró KÖvön ejtették meg, az első süthető anyagot is a KŐről nevezték meg – KU-KO-rica. A KUKOrica KEmény KŐvel pORrá tört, MÁLlasztott lisztjéből vízzel kavart, mézzel ízesített pépjét forró KÖvön sütötték OMLÓs, könnyen MÁLLÓ, MÁLÉ süteménnyé. Mind a KUKORICA, mind a MÁLÉ szó az ősmag(yar)-nyelvből terjedt szét az utódnyelvekbe. Amikor a magyar nyelv képi-látványi, használhatósági jellemzői alapján újra megnevezni kényszerült csöves-szemes terményt (XVI. sz.), ugyanazon nyelvi kötelezvény alapján adott nevet, mint az őskorban, másként nem tehetvén, mivel erre volt nyelvi eszköze. Bővebben a kukorica címszónál a kukorica – acirokuk – cirok értelmi kapcsolat.
MÁLNA – Apró piros bogyókból összetett, gömbölyded illatos gyümölcs. Ezt termő cserje. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A MÁLNA neve is M.L – L.M gyökből képzett: MáL – LoM. Az M hanggal induló ősgyökök jó része a szájtevékenységet leíró. Ilyen a MÁ – ÁM ősgyök. Fordítottja: bÁMul, ÁMul, ilyenkor eltátja száját.) Bővítménye MÁL, amely a MÁLNA gyökszava, és a puha, MÁLó, OMLó tulajdonságát leíró. A MÁLna gyökszavának LÁM fordítása jelzi, hogy már LÁtványa ingerkeltő. A rákérdezés is e jelentését takarja: MÁLNA, NA, LÁM milyen? Mi történik, ha ujjaink közt megszorítjuk a cserje gyümölcsét: szétMÁLNA. A NA, NEdvességre utal, mivel a MÁLNA lédús gyümölcs. Mint minden kötött mássalhangzó-páros, az LN is hangkieséssel alakult ki. Feltételezhető, hogy eredeti alakja MALINA volt. Ez azt jelenti, hogy amikor a szláv nyelvek átvették, még ezt az alakot is használhatták, s amelyet azok tovább is megőriztek. Az IN az N hanggal alkotható, értéket is jelentő kellemi ősgyökök egyike az ősmag-nyelvben, de csak magyarul van értelme: fINom, INgerlő, csINos, kINcs stb. Székelyül: MÁNA, s az ÁN ősgyök a fINomsággal kapcsolatos: kívÁNatos. Az LN páros minősítő és hasznosság jellemző szereppel vesz részt a szavak értelmének alakításában. Az LN hangcsoport – ÁLNA – is minőséget, hasznosságot kiemelő asztALNOk, dALNOk, ELNÖk, mOLNÁr stb. Az L.N – N.L gyök: LőN – NőL. Ez azt jelenti, hogy a MÁLNA olyan hatóanyagot tartalmazhat, amely az szervezetben valamilyen jó irányú átalakulást, s annak növekedését előidéző. Az biztos, hogy nem szláv eredetű szó, hanem a szláv nyelvek örökölték a magyar nyelvből.