A Magyar szógyökök a román nyelvben című könyv anyagának gyűjtési munkája alatt – úgy érzem – nagyon sokat tanultam magyarul. Mert hiába ez az anyanyelvem, csak felületesen ismertem. Most már a hangokat, azok külön mondanivalóját is ismerem.
Megtanultam, becsülni a népi nyelvet, a tájszólást, sajnos a tájak nyelvjárásaiból még mindig nem tudok eleget. A tájszólások nyelve, azoknak szavai hordozzák a valós értelmet.
Az egyszerű emberek által mai napig eredeti alakjukban megőrzött szavak megható őszinte tisztességgel tesznek átfogó leíró vallomást az általuk megjelenítendő élőlény, tárgy, fogalom tulajdonságairól, lényegéről.
Csak ha a KALÁNYra, KANYÁLra (kanál), a CSIHÁNYra (csalán) gondolunk, amelyeknek megújított nevei nem fedik fel valós használati vagy képességi jellemzőiket.
A KAL, KANY körértelműek: kalányol, kavar, ebből a gyökből indul a: kalimpál, kalács, kanyar stb. A -LÁNY, NYÁL, NYEL, NYELV, valamennyi a szájjal, nyállal, evéssel kapcsolatos. A KANÁL erről mit sem tud.
A CSIHÁNY sokkal többet mond el a növény tulajdonságáról, mint a csalóka CSALÁN. A CSIhány csi- – csíp, a csípés nyomán kiütések keletkeznek a bőrön. Ezt régiesen –, de székelyül ma is –, ha kiütésekről volt szó, felcserződött a bőr, úgy mondták: valami kiHÁNYta magát a bőrön. Erdővidéken az ny hangot, csak n-nek ejtik: csihán, kihánta magát.
Nyíltan kimondható: a nemzeti érzelműeknek tartott, de valójában szabadkőműves indíttatású, ropogós németest kedvelő nyelvújítók többet rontottak(!) a magyar nyelv ősi, erőteljes kifejező szavain, mint amennyit javítottak rajta.
Megtanultam, becsülni a magyar népmeséket, hiszen a mi népmeséink fölérnek a görög mitológiai történetekkel. Olyan szereplőket vonultatnak föl, amelyeknek csak ott van párhuzama. Eredetük visszanyúlik a kezdetek kezdetéig, népmeséink együtt születtek népdalainkkal, amelyek mind egyidősek a nyelvvel, az emberrel. Balkányi Szabó Lajos: Magyar ősmesék című műve sok érdekes dolgot tartalmaz.
Arról, amit az ATOM szó takar –, amely a TÖMörített erő ógörögben módosult alakjából röppent ki a világba és jött vissza hozzánk – a mi népmeséink valami rejtélyes okból kifolyólag előbb szóltak: Hüvelyk Matyi, Babszem Jankó, A két borsszem ökröcske.
A román nyelvben jelen levő egyes toldalékok magyarázata csak a régies magyar nyelvi kifejezések ismeretében lehetségesek, amelyeket a nyelvújítók a nyelvújításkor mellékvágányra, rosszabb esetben holtvágányra küldtek.
Például:
pornIND – indulván, indulÁND
mergÂND – menvén, menÉND
venIND – jövén, jövEND
fiIND – lévén, leEND
rumegÂND – kérőzvén, kérőzEND
Ehhez hasonló toldalékok igazolják az ősnyelvi eredetet, ám átfogó magyarázat csak magyar nyelven van rá.
Kötött mássalhangzó párosok
Jelentéshordozó ősnyelv azonosítók, amelyek meghatározóak lehetnek az idegen nyelvekbe átszármazott magyar nyelvi gyökök felismerésében.
A szótári munka során mindegyre belebotlottam olyan párosával kötődő mássalhangzókba, amelyek többnyire a szavak tengelyében állnak, s melyek jelentős kifejező erejűek, meghatározóak az értelmezés irányára. Lehetetlen volt nem észrevenni ezeket, így figyelni, keresni kezdtem azokat.
Előbb az SZT párost, mely az oSZTás, illeSZTés, válaSZTás, tiSZTesség, biZTonság (szt-nek hangzó), de a foSZTás, veSZTés szavakban is meghatározó tengelyhangzó.
Az MB: baMBa, biMBó, coMB, eMBer, doMB, töMB szavakban.
Aztán az ng párosnak a hang, lengés, inger stb. megjelenítésében.
A szinte mindig kellemetlent jelölő NK: baNK, buNKó, csoNK, liNK, maNKó stb.
A TR, amely a boTRány, feTReng, gyaTRa, gyöTRelem tengelye, bár a ciTRomig is eljut.
A TV, amely a kötődések: hiTVes, öTVözet stb. jelölője.
A ZD a gaZDa, gaZDálkodással kapcsolatos: baráZDa, garáZDa, gereZD, küZD stb. szavakban.
Az RZ minden, ami éRZés, éRZelem.
Majd sorban a többi. Ezek megtalálhatóak az idegen nyelvek tőlünk kölcsönzött szavaiban is, de csak a magyar nyelvben bonthatók, és esetenként alakíthatók értelmes gyökszavakká, mert kizárólagosan a magyar nyelvre jellemzőek.
E kötött mássalhangzó-párosok alvógyökök, ha egy önhangzóval életrekeltjük, beszélni kezd. Például: TR – RT páros, mint T.R – R.T gyök: ToR – ReT. A boTRány, gyöTRelem, boTOR, gyöTÖR változatokban. A báTRan szóban a TÖRhetetlen báTORság.
Eredetüket nem lehet más nyelvbe belemagyarázni! Ezek jelenlétükkel bizonyítják azon kifejezések ősnyelvi (magyar) eredetét.
Nem lehet többé szláv, germán, török, görög, latin, finnugor és más eredetűnek hazudni azokat a nagyszámú szavainkat, amelyek azokba a nyelvekbe szakadtak, ott módosultak, de tősgyökeres magyar kifejezéseinkhez ma is hasonlítanak, amelyekből azok a nyelvek felépültek, s amelyekre a finnugristák eddig ráfogták, hogy onnan kölcsönöztük! Nem mi, hanem ők kölcsönöztek, és teljesen szétesnének, összeomlanának ezek jelenléte nélkül.
Próbáljuk kiemelni ezeket a magyar eredetű kötött mássalhangzó párosokat az alábbi szavakból:
naŞTe = szül, amely a nőSTény szóból alakult. Marad: na..e! Van értelme a maradék szónak?! A magyar nyelvben ez a mássalhangzó-páros egyúttal a teSTvér szó alaphangjai – teSTiség, nőSTény, nyőSTén, nyüSTölés, naŞTe, teSTvér. Ez itt folyamatról szól.
A mâNGâia = simogat szóban az NG páros a kellemes kicseNGésű gyöNGéd, iNGer jelentést viszi bele a román kifejezésbe. Ha kiemeljük, marad: mâ..âia
A magyar nyelvben ezekkel a hangokkal vagy lágyított változataikkal alkothatjuk a: NeGédes, GyöNyörű, GöNdör, reGéNyes, NyuGtat stb. jó értelembe vett meleg kapcsolatokra utaló kifejezéseket.
Az is világos, hogy a hangok értelme csak a magyar nyelvből következtethető ki. Az idegen nyelvi kifejezésekben is megsúgják nekünk, magyar anyanyelvűeknek, hogy mit akarnak ott azon a helyen kifejezni.
A szótárban felsorolt kifejezésekhez még hozzájönnek az összes említett gyökök bővítményei, azok változatai, tehát nem csak a felsoroltakban, hanem sok más ezekhez kötődő kifejezésben megtaláljuk a magyar nyelvi gyököket.
A gyökök, és a jelentéshordozó kötött mássalhangzó párosok ott vannak a magyar nyelvből kialakult utódnyelvekben, mint jelzőoszlopok, azonosító lármafák. A nyelvek kialakulása idején szinte törvényszerűen ragadtak meg a rendkívül jelentős kifejezések gyökei, hangpárosai az újonnan kialakuló utódnyelvekben, nyelvjárásokban.
Ezek a kötött mássalhangzó párosok szótagolva elválaszthatók, egyikük a következő szótagnak is alkotója, de kiemelni egyiket sem lehet a másik mellől, mert akkor a kifejezés elveszíti értelmét. Ha a Varga Csaba által alkalmazott – gyököt egyben megtartó – elválasztási módot alkalmazzuk, akkor az elválasztási határvonal esetenként a páros után volna, bár nem minden esetben.
A majdani kritizálóknak mondom: Ezeket a kötött mássalhangzó párosokat nem én találtam ki, én csak rájuk találtam. Létük tény, a tények viszont makacs dolgok. Velem lehet vitatkozni, de a tényekkel nem!
Ezek a kötött mássalhangzó párosok, mivel ősnyelviek, összekötik a nyelveket, mert jól láthatóan jelen vannak a nyelvekben útmutató oszlopokként. A magyar nyelv előnyben van ezen párosok esetében a többi nyelvvel. Miért? Mert magyarul értelmezhetőek, magyarázat adható róluk. A magyar nyelvben megfordíthatóak, oda-vissza., adott esetben kiterjedt szóbokorral rendelkező szógyökök alaphangjai.
Példaként vegyük a KR párost, amely a KöR gyök alaphangjai, de az iKRa, maKRanc, poKRóc, szeKRény, sziKRa szavakban jelentéssel bíró tengelyhangzó, és mindegyikből kiérződik a kemény erő értelme. Az iKRa szóban kis helyre (körbe) tömörített, élő, mozgó, onnan kitörni vágyó (ik) erő. A maKRancos, aKaRatos, nem enged, nem mozdítható ki jelképes KöRéből. A durva poKRóc egy bizonyos KöRt borít, taKaR le. A szeKRény szakaszaiban elKeRít tárgyakat. A sziKRa egy jelképes KöRből pattan ki.
A KR páros, mint alvógyök, a KÖR szóban gyökalkotó, és a legkiterjedtebb szóbokor kapcsolódik hozzá a világ minden nyelvében.
Ennek fordítottja az RK páros. Azok a szavak, amelyekben meghatározó tengely, nagyobb részt mind KÖRértelmet, védett KÖRülvételt sugalló: báRKa, buRKol, eRKély, eRKölcs, füRKész, haRKály, huRKol, maRKol, záRKa stb.
Az RK páros gyökalkotóként: RAK (csomóba, egy körbe), REKeszt (zárkába kerít), ROKka (körforgó kerekes fonógép), ROKkan (összerogy egy helyre, egy körbe), ROKon (egy vérből valók köre) és más szavakban van jelen.
Még egy érdekes példa az LB páros. Pillanatnyilag egyetlen példát találtam: koLBász. A koLBász enyhe hajlatú hentes termék. És a LIBanyak? Szintén enyhén ívelő. A LIBegő, LIBbenő, LEBbenő enyhe mozgás. Az LB páros idegen szavakban is az enyhe jelentést adja: aLB – fehér, amely a halvány értelméből jön, v > b hangváltással.
Így vehetjük sorba a többit is: TR – RT, ML – LM stb., és alkothatunk belőlük szavakat, de értelmük csak magyar nyelven magyarázható, csak itt mutatják meg, mivel ezek már az egynyelvűség idején gyökalkotó alaphangoknak számítottak, és később beépültek az utódnyelvekbe.
A kötött mássalhangzó párosokkal kapcsolatban minden rájuk vonatkozó jelenséget, azok vonatkozásait, sokrétűségük miatt ebben a könyvben nem lehet megtárgyalni, ez egy külön kiadvány témája lehet később.
Tudom, sokan nem fogadják el, hogy nem a divatos ateista szellemben írtam meg a könyvet. Nem úgy írtam, mert úgy nincs értelme. A magyar nyelv egyszerű tömörségében oly nagyszerű, hogy nincs más magyarázat rá: magas szellemi erő alkotta azt az emberrel együtt, akinek képességet adott további szavak alkotására, a nyelv továbbfejlesztésére. Kapott egy alapszókincset, a két hangból álló ősgyököket, ezek hasonlíthatóak a műléphez, melyet betesznek a méhekhez, azok tovább építhetnek rá, és megtölthetik tartalommal.
Ennyi a pofonegyszerű magyarázat.
A kifejezések születésénél nem bábáskodtak nyelvészek, egy új szó alkotásakor nem futottak össze az akadémiai finnugor tudákosok, hanem az egyszerű ember a kép, hang, ösztöni ráérzés alapján, ötletszerűen bökte ki a benyomás szülte gyökszót. A nyelv kialakulásában minden pofonegyszerű, csak a nyelvészek bonyolítják okoskodón, hogy tudósoknak lássanak
Amikor az ember először nyúlt bele a vízbe, felkiáltott: ID! A szikla érintésekor, abba való beleütközéskor a legkeményebb hanggal szólt: KŰ, KŐ! Ej, mi a KŐ?! Ha felnézett a feszes, magas növényre: FA, s ha a forgást akarta kifejezni, akkor csak annyit: Prrrr.
A számunkra ma idegennek tűnő –, de az ősnyelvből eredő – az utódnyelvek által átvett ősnyelv nyelvazonosító gyökök, hang-párosok, hangcsoportok mintegy útmutató idegenvezetőként vannak jelen a világ minden nyelvében. Mivel ezekre átfogó magyarázat csak a mai magyar nyelven adható, így bizonyítják a magyar nyelv ősi voltát, azt hogy a magyar nyelv egyenes ági leszármazottja az ősnyelvnek, az ősi magnyelvnek, a nyelvek magvának.
Olyanok ezek a kötött mássalhangzó párosok, mint földbe döngölt cölöpök, amelyek párosával erősen összekötözve állnak. Szótagolva elválaszthatók, egyikük a következő gyöknek is alkotója, de kiemelni egyiket sem lehet a másik mellől, mert akkor a kifejezés elveszíti értelmét. Az idegen nyelvbe átkerülve is ölelik egymást, mint két idegenbe szakadt testvérpár, és mintha azt mondanák a kutató magyar nyelvésznek: – Lásd, mi jelcövekként mutatjuk neked a jó irányt, rólunk ismered föl, hogy ősnyelvi a szó, amelyben jelen vagyunk. Mi megőriztük, és mindvégig megőrizzük ősi nyelvi önmagunkat!
Mivel általában a szavak tengelyében állnak, erőteljesen meghatározóak, és nincs az a földi nyelvi hatalom, amely eltüntethetné onnan, mivel ama szavakban olyan szerepük van, mint a vasváznak a betonban, ezek adják az erőt, a többi a keret. Ha eltűnnének – összeomlana az a nyelv.
E párosokat csak azok fogják értékelni, akik a magyar nyelvi jelenlétet kutatják idegen nyelvekben. (A mai hunsdorferes, finnugrista irányzat célirányt vesztett nyelvészei magas felsőbbrendűségi tudatuk bárányfelhőin úszkálva, onnan kötelező kincstári megvetéssel letekintve, legfeljebb csak bambán vigyorognak rajta.)
Azt nem állítom, hogy mind megtaláltam, csak a szótári munka során ezekkel találtam szembe magam, de ezeken kívül még több párosan kötött mássalhangzó kapcsolat van, amelyeket érdemes figyelembe venni más nyelvek kutatása közben, hiszen más nyelvekben olyan kötődések is lehetnek jelen, amelyeknek a latin nyelvekben nincs szerepük.
Azt sem állítom, hogy százszázalékosan magyar értelmű minden olyan idegen szó, amely ezeket a kötött hangpárosokat tartalmazza, de már ránézésre gyanús. Olyankor elemeire kell szedni a szót, beszúrni egy hangzót a páros hangjai közé, és úgy vizsgálni.