JÁSZOL – Szarvasmarhának, lónak stb. lábakon álló, gyakran az istálló falához rögzített vályúszerű etetője. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A JÁSZOLnál eszik, jeszik, JÁSZOL (ige). Ez is a szófordítás nyomán alakult szó: SZÁJ – JÁSZ. Vagyis letagadhatatlanul magyar! A SZÁJával JÁSZOL, azaz j/ESZik.
Az SZ hang hangutánzó kulcshang a szóban, de kiterjedést is jelent. A JÁSZOL, JESZik szavak régies, eredeti szóalakok, mivel a SZÁJ szó fordítottjai. A JáSZoL három hangja, az J-SZ-L fontos hangok az éLet, Lét alapszükségletei leírásában. A J a Jót jelenti. Ez kapcsolódik a LÉThez, ÉLethez, mert ha jESZik, akkor lESZ (esz – lesz) további LÉTe, azaz VAN további napja. Az élettéri kapcsolatokban (a magyar nyelvben) nagy szerepe van az SZ hangnak. A náSZ, nőSZülés, SZületés, eSZ, leSZ, féSZek, vaSZok, stb. szavakban. De a LENNI, létezni, élni jövőidejű alakjában is: LeSZ. Csak úgy leSZ jövője, ha eSZik, iSZik. Ez az ESZ, LESZ megjelenik, megfigyelhető a többi utódnyelvben is. A magyar LENNI ige VAN alakja a román nyelvben ESTE – ESte, kiejtve: jESZte. Olaszul ESsere, de a vagy alakja: SEI kiejtve szej (jesz, jász). Franciául ETre. Ezek mind a magyar ESZ, ÉTel szavakhoz kötődők, de csak magyar elemzésben érthetők meg. Az L hang a legkifejezőbb: éLet, Lét, éteL, itaL, Lé, Levegő.
Jelen van ez értelemben az ITAL – VITAL (élet) szavakban, amely szó (vita) ősmag(yar)-nyelvi, de ebben az értelemben ma nem használatos, kiesett a magyar szóhasználatból. Az ITAL is VITÁLis fontosságú a létfenntartásban, azaz a LÉ (folyadék) kell a LÉThez, akár a LEvegő. Azok a nyelvészek –, akik tagadják a hangok értelemmeghatározó szerepét a szavakban, vagy a JÁSZOL szót szláv eredetűnek minősítik – nagyon fel kell készüljenek a magyar nyelvvel szembenni vitára, mivel a nyelv megvédi saját igazát, mi csak terítékre rakjuk bizonyítékait, amelyeket készségesen tálal elénk.