A hasonlóság onnan ered, hogy az ószláv nyelv az ómagyar ősnyelvből eredő kiágazás. Az összes szláv szó ősnyelvi gyökszavakból áll. A helységnevek is mind magyar nyelvi eredetűek. A szláv GOROD szó a GARÁD módosult alakja és beKERített helységet jelent. Azok a helységek, amelyek -GRÁD végződésűek, várfallal, GaRÁDdal védettek voltak megnevezésük idején. Hiába erőlködnénk szláv eredetűnek nevezni REGÉCZ várát, az is magyar eredetű, az ősi magyar REGÖSök, REGÉCek, a kürttel kísért énekmondó dalnokok nyomán kapott névvel. DOROG nevénél – s minden más névnél, megnevezésnél is – a kezdőhang, kezdőgyök a fontos értelemadó. D.R – R.D gyök: DoR – RoD, ami egyenetlen, az régiesen: DOROzmás. A DÖRög, DÖRren, DURrog, mint hanghatás. Az R hangcsoport – ORO – a dOROzma, OROt, bOROna szavakban földet megmunkáló értelmű, de a bOROngós, mOROg szavakban hARAgos. Bár DOROg nem közvetlen a Duna mellett fekszik, a visszahúzódó, lecsOROgó vizek nyomában felszÁRAdó térségen épült. Az R.G – G.R gyök: RoG – GoR, körértelmű, de a háboROG, döRÖG, foROG szavakban is jelen van, amelyek érzet, indulat értelműek. Lehetett a névadás idején valamilyen hangjelenség is, amely beépült a névbe. DOROG egyenetlen, dombos, völgyes területen fekszik. Nevét semmiképp nem lehet a szláv nyelvhez kötni, hiszen a leírások szerint szláv népességnek semmi köze nem volt alapításához. A Duna mentén levő helységek nevei egyik sem szláv eredetű, hanem őrzik alapításuk idején a térségben uralkodó állapotokat. Néhányuk neve az alábbi szövegben: Egy fontos kérdés: Miért volt ISZTER a neve a ma DUNA nevű folyónak, és miért nem az ma is? A fenti kérdésre adott válasz magában rejti a térség őskori történetének egy jelentős részét. Ma is élő kifejezés: a háztetőről leeERESZkedő víz az ESZTERhéján SZIvárogva folyik le a földre. Tehát az ESZTERhéj vízlevezető. Beszámolók írnak arról, hogy a Kárpát medence valaha a Kárpátok pátoló karéja által körülölelt tenger volt, amelybe belefolytak a nyugatról érkező kisebb-nagyobb folyók. A PÁTol, pátyol, pártol szavak alapvető jelentése: támogat. A KÁRPÁT jelentése: körpát, körpart, amely támaszként tartotta vissza a víztömeget. A Vaskapunál folyton szivárgott, ERESZkedett a fölös víz, amelyet az ott lakó magyar nyelvűek erESZTŐnek, ESZTERnek, ISZTERnek neveztek. Amikor átszakadt a hegylánc, a víz utat vágott magának a délre eső alföldön a mélyebben fekvő síkságok irányába. Valószínű, ekkor telt fel – a ma Fekete tenger által borított – korábban emberek által lakott mély terület, sokak vesztét, tragédiáját okozta. Innen a neve: Fekete. A víz szintje oly magas lett, hogy idővel átmosta a Földközi tenger felé az ottani mélyebb részt, összekötvén a két tengert. Ez a sziklaszakadás nem egyszerre, hanem szakaszonként történt, bizonyos időközönként az utolsó nagy átszakadásig, amikor a teljes mélységet elérte. A Kárpát medencébe a továbbiakban is befolytak az addig erre tartó folyók. Ezek közül az egyik – bővizű lévén – korábban DUNA névvel már létezett. A DUNA név összegyűlt BŐ VIZet jelent. Ez volt a neve a Kárpát tengeri torkolatáig. A leszivárgó vizek nyomán változott a tenger partja, a felszáradt talajt birtokba vették az emberek, falvakat alapítottak, és azoknak a pillanatnyi állapot szerint adtak nevet. Az első állapotnál, a magas vízállásnál POZSONYnál lehetett a torkolat. E név a vizek bő POZSgását jelenthette, ugyanis minden név okkal alakul ki. BÉCS neve a B.CS – CS.B gyökből indul: BéCS – CSoB, és a CSOBban, CSEBer, CSÖBör, BOCS, POCSolya (b > p) megnevezések mind vízkapcsolatúak. Az ősnyelven a BÉCS szó nyirkos mélyedést is jelentett. MOSON térség neve is vízértelmű. A bibliai MOSÓS (Mózes) neve is így alakult ki. A vizek apadása folytán esett a tengerszint és a SOMORJA nevű települések ekkor alapulhattak. Nevükben a víz: SOMO – MOSO és a kiemelkedő part: ORJA. SOM-ORJA = vízpartja. Ez annak ellenére, hogy Jánossomorja messzire esik a Dunától, ám valaha vízparton épültek első házai. BŐSÁRKÁNY sem sárkányról kapta nevét, hanem a BŐS ÁRról, a part KANYarulatáról talán. Később a vizek apadásával BŐSnél alakult ki torkolat – BŐSéges víztömeg. KOMárom neve a hunyást, elfogadást, elnyelést jelentő KOM gyökkel indul, és az ÁR gyök is jelen van a névben. IZSA (pözsög), PATH (Kárpát) nevek is lehetnek vízzel, parttal kapcsolatosak. Alább PÁRKÁNY épült a víz párkányára, partjára. Érdemes volna a térség helységei neveinek eredetét ilyen szemszögből vizsgálni, mert majd minden megnevezés vízhez, parthoz, szikkadáshoz, felszáradáshoz kapcsolódó. A folyónak az ISZTER, ESZTER nevéből eredt ESZTERGOM városának neve, amelynek jelentése ISZTER GAMja, ESZTER GOMa azaz kanyarulata. Az ISZTER, ESZTER folyó GOMjánál, kanyarulatánál ESZTERGOM városát megalapítók hozhatták magukkal az oroszlánok emlékét. Az ESZTERGOM név azt is bizonyítja, hogy a településalapítók ekkor még jelentős víztömeget találtak, amelynek szintje lassan ERESZkedett le, de már látható volt, hogy ott éles GOMot, kanyarulatot vesz az addig DUNA néven ismert folyó. Hosszú ideig ERESZTER kanyarulatánál, GOMjánál, azaz ESZTERGOMnál ERESZkedett a tengerbe a DUNA, majd a tengerszint csökkenése után innen kapta az ESZTER, ISZTER nevet, mivel ezen a leERESZTŐ, erESZTER csatornán ERESZkedett le a víz. Átszelte az addigi tengerfenék síkságát, idővel medret vájt magának, és a továbbiakban vízleERESZTŐként szolgált mindaddig ameddig le nem folyt a fölös víz a térségből. Ezt a természetes ERESZcsatornát nevezték el a Vaskaputól tovább felfelé az itt letelepedő magyar nyelvűek ErESZTER, ISZTER névvel, akár mint a vízleERESZtő ESZTERhéjt. Az ESZTERGOM nevű település létrejöttekor még ISZTER, ESZTER volt a folyó neve. Ez a mai Esztergom és a kialakuló Fekete tenger közti szakasz volt. Megtörténhet, hogy ugyanazon időben élt mindkét megnevezés. A DUNA felső szakasza irányából leköltözők hozták a DUNA nevet, nekik az volt természetes. Ahogy a leköltözők belakták a felszáradó földeket, a későbbiekben általuk hozott a DUNA név vált használttá a folyó egész hosszában. Ez azért is, mivel véget ért az ISZTERhéj, ESZTERhéj jelenség, a fölös vizek lefolytak. Összegzésül: mind a DUNA, mind az ISZTER név, de az egész térség, az összes térségbeli helység neve ómagyar ősnyelven fogant, és vízzel kapcsolatos értelmet tömörítők. Ez mély szomorúságára a többi, ma itt lakó népeknek, akik bár mindent saját tulajdonuknak szeretnének tudni, semmilyen érthető, elfogadható magyarázatot nem tudnak nyelvükön adni a térség és helységei nevének kialakulására. Egyedül a nyelv őrzi a történelem tiszta igazságát hamisítatlanul! A szlovák eredetet azért értelmetlen felhozni, mivel az egész szlovák nyelv minden gyökszava magyar eredetű és összes szavai magyar nyelvi torzók. http://wiki.startlap.hu/melyek-a-szlav-eredetu-magyar-szavak/ E címen az alábbi szavakról írják, hogy szláv eredetű magyar szavak: ablak, abrak, akol, apáca, apát, asztal, asztalnok, bab, bajnok, bán, barack, bárány, barát, barázda, barlang, beléndek, berkenye, bérmál, birka, bivaly, bodnár, bolha, borostyán, borotva, család, császár, csép, cser, cseresznye, cserje, csésze, cső, csütörtök, dajka, deszka, dunna, ebéd, ecet, gabona, galagonya, galamb, gereben, gerenda, gomba, guzsaly, hörcsög, iga, ispán, iszap, járom, jászol, jegenye, juhar, kakas, kalász, kalitka, kanca, kánya, kapca, kapor, karácsony, kása, kémény, kereszt, keresztel, keresztény, király, kolbász, konkoly, konyha, kovács, kovász, kulcs, lánc, lapu, len, lencse, luc, macska, mák, malaszt, medve, megye, mezsgye, mocsár, moha, molnár, moly, muslica, nadrág, nyoszolya, palack, palást, pap, parlag, párna, pásztor, patak, patkó, pázsit, pecsét, péntek, perel, pernye, pince, pisztráng, pitvar, polc, posztó, pünkösd, rák, répa, rozs, ruha, szajkó, szalma, szalonna, szappan, szarka, szekerce, szelindek, szent, szerda, szikla, szikra, szilva, szoknya, szolga, takács, tészta, udvarnok, ugar, unoka, vacsora, vajda, vecsernye, veréb, vidra, zarándok, zsolozsma Ezek a szavak majdnem mind benne vannak a kiadandó szótárban, mindannyi hangonként, gyökönként, hangcsoportonként elemezve bizonyíthatóan magyar eredetű, a magyar nyelv saját kitermelésű szavai.