MAGYAR – Tömegében Magyarországon élő finnugor nyelvű nép, és a rá jellemzők. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor elemek] A finnugor jelző ránk nézve elvetendő. Az ŐSMAG nyelvet majdnem egészében a mai napig megőrző nép, Európa őslakói.
Az Ibériai félszigettől az Urál hegységig (Ibériától Szibériáig) kimutatható földrajzi helyek névadói. A MAG népe, mely MAGva a föld népének. Mert miért MAGYAR a nép és a nyelv neve? Ez nem véletlen. Azért, hogy MAGYARázatot (magyar rázatot) adjon minden felvetődő kérdésre. Hogy AGYARával megrágja, majd beleRÁZza, (zárja) elméjébe a tudnivalót. A MAGYAR, MEGYER név nem véletlen. Benne rejlik a MAG, az AGY, a GYAkorlat GYA gyöke, az erő R hangja, mely együtt GYÁRtó, alkotó képességét, de GYARló voltát is jelzi, de amelyek a dolgok lényegét tartalmazó, tudó és az azt kifejtő képességet is jelentik. De azt is, hogy GYARló GYEngeségében van az EReje. Az AR tűz volt az ősmag(yar)-nyelvben, és ez látszik e nép RAGYogó viseletében, kiérződik zenéjéből, táncaiból, életviteléből. A MAGY fordított szóalakja GYAM, GYÁM, GYÁMolít. A MAGYAR befogadó, segítő, GYÁMolító. Ebbe pusztul bele a nemzet. A MEG az összeadás, sokasodás kulcsszava, különben nem maradt volna MEG a történelem viharai közt több ezer éven át. Az EGY a világ alapja (KISS DÉNES: Az ŐSEGY titka). Az ER az erő, a GYER a megújuló sarjadás: GYER – REGY – RÜGY. A MEGYER szófordított alakja mutat a sokasodás, ma/GYARapodás titka irányába, melynek alapja a GYER-ME (me-gyer – gyer-me) azaz GYERME-K. A MAgyar névben erre a MAi napot határozza meg. Ezt a nyelvet rendkívül bölcs felső hatalom alkotta meg, és szerkezeti felépítése a génekbe van írva. Semmi sem történt, történik csak úgy véletlen folytán. Tetszik vagy nem tetszik, az a felső hatalom – Isten – aki e nyelvet az emberrel együtt teremtette, nem engedi kiveszni! Ezt jó megjegyezni! A világ nemtelen erőinek a pusztító szándék véghezvitelekor törik meg erejük. E nyelv világnyelv volt több évezreden át, és újra világnyelvé kell válnia az emberi történelem többezer éves kisiklása, ámokfutása utáni időben! Nem a hanghiányos nyelveké a jövő, hanem oly nyelvé, mely minden hangot használ és birtokol!
GYERMEK – Nem felnőtt személy, gyerek. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:?] GYERMEK, GERJED, ERed, sERdül, mindannyiban benne az ER gyök, mely ERedet. A GY itt a GYönge jelzőhangja lenne, és J Jó (ifjú, fijú, sarj, jermek) hatású, tehát GYönge ERedet, de a MAG növekvő állapota is, a fölfelé hajtás rejtett biztatóhangja: GYERünk, nőni! Névadó még a JERE, GYERE hívó szavak is a szülőtől elmaradozó GYERMEK felé. A GYER gyök fordítva, hangzóváltással RÜGY. A kisGYERMEK kis RÜGY, mely GYÜRkőzve növekszik. Hasonló a JÉRce, JERke, GYERkőc, melyekben a GY > J hangra vált, de a JÓ, GYEnge ERedetről szól. Mondták régen: RAJkó (székelyül helyenként ma is). A méhek kiRAJzása is a fiasítás után következik be. A CSERje, SARj (cseRJe, saRJA – RJ – RaJ, JeRke, JéRce, JeRkőc, aki RaKoncátlan) szintén hasonlók. Az EM gyök (emő – szopó) fordítva ME, a K, Kicsi. A kelta eredetű brit nyelvekben a családnév előtti MAC (mek) – FI, a valaha közös nyelvünk gyerMEK szavából ered, MEK. Mac (mek) Arthur – Arthur gyerMEKe, MAGva, fia. Az RM páros a kicsinységre a csermely, gyarmat, harmat, sperma, surmó, származik, termés és más szavakban ad párhuzamot. A MAGYAR, MEGYER szavakba a GYARapodás, a GYERmekáldás fontossága is bele van sűrítve.