PÉK – Kenyeret, péksüteményt készítő iparos, szakmunkás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A CzF Szótár így ír a PÉKről: „Általán elterjedt divatú idegen szó, németül Bäck, Bäcker, magyarul: sütő.” Majd a POKOL szónál: „a német backen törzse (back) is egyezik a ,pokol’ pok törzsével.” A backen jelentése süt. Ki süt? A PÉK. A PÁKa sütővas. Vagyis a P.K gyökcsaládhoz tartozik a PÉK (PÁK, POK) szó is, mely szintén magyar. A tűzzel, parázzsal kapcsolatos jelenség: roPOG, PattOG, PUKKan. Az égő gyertyát KOPpantóval tisztítják meg az elégett kanóctól. A pír, parázs, pörzsöl, perzsel stb. szavak alaphangjából indul a PÉK szó, épp mint a PÁKa, POKol. Tűzről van szó, hőről, égetésről, sütésről. A P.K gyökcsoport TŰZzel kapcsolatos jelentésű. Ilyen még a PIKírt – éles, csípős, ingerült, sértődött, hegyes vagyis tüzesen tűző, kellemetlen hatású. Vagy a PIKíroz – TŰZdel, ezt a kertészek használják erre mifelénk. KiPIKírozzák a palántákat, amikor kiTŰZdelik az ágyásokba. Tehát a P.K gyökcsoport a TŰZ gyökkel kapcsolatos. A PÓK csípése égően fájdalmas, és kiTÜZesedik a helye. A jelenség megnevezése innen jutott a német nyelvbe, mely évezredekkel később alakult ki az eredeti ősmag(yar)-nyelvből.
PEREC – Kenyértésztából kettőshurokba vagy karikába font vékony rúd alakú ropogós sütemény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A PEREC PER gyöke körértelmű (pereg, pörög), és tűzzel is kapcsolatos (per, pír) így ősmag(yar)-nyelvi eredetű. Ismeretes mondás: kerek PEREC. A szóvégződés is magyar bECézési forma. A PEREC, mint enyhén kérges héjú sütemény PERCEG, ropog a fogak közt, így hangutánzó jellege is van a szónak. Fordítva CEREP, s ez is hangvonatkozású: CEREP, CIRIP. Szómegfordítással REPEC, RECEP alak is lehet, a PEREC törékeny és REPed, s ilyenkor REC(s)egő hangot ad. A német nyelv csak átvette, mint oly sok más ősmag(yar)-nyelvi szót. KENYÉR – Gabonalisztből vízzel dagasztott, sózott, kelesztett tésztából kemencében sütött fontos emberi táplálék. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? permi] A KENYÉR nevében a KANYARítás. A dagasztott tésztából kiKANYARított, szakajtott darab, melyet aztán a bevető lapátra, s azzal a kemencébe tesznek, ahol KEREKre, gömbölyűre sül. A kész KENYÉRből szintén lehet KANYARítani (KENYERíteni) szeleteket.
A CzF Szótár szerint van, ahol KERENYnek ejtik. A KENYÉR NYEReség. Csíkban KINYER. A fontos dolgoknak mindig több megnevezésük van, több oldalról vannak megvilágítva. Így például: a KINYER a munkából KINYERt eleség. A jó KENYÉR ARANYat ér. Sőt többet. Az ARANY fordítva NYARA. A NARA arabul forróság, tűz. Az ember keNYERE, amit forró NYARA ERÉNYes munkája után nyere. A tiszta ERÉNY értékesebb az ARANYnál. A mai világban azonban az ARANYért eldobják az ERÉNYt. A KENYÉR, ERÉNY és ARANY szavak elemzésekor rájövünk, hogy mindannyi szorosan összefügg, és hogy mindannyi ÉRtékről szól. Az ERÉNY (tiszta erény, becsület) oly ÉRték, melynek nincs ÁRa, és ha eladják, utána bármennyi ARANYért soha vissza nem váltható. A KENYÉR igazi ÉRték, az ARANY csak az ÁR, így összemérhető ARÁNYÉRték lenne. Ám a mai kifordított világban nem így van. Nem a KENYÉR a végállomás, amelyhez az ARANY ÁRán eljuthatok, hanem fordítva. A világ minden KENYERe, ERÉNYe az ARANYért vesz oda. Erre a világ sokmilliárd éhezője a bizonyíték. Ez esetben ERÉNYről már nem is beszélhetünk.
KIFLI – Félhold alakú péksütemény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A KIFLI körértelmű kifejezés, minthogy a KIFLI is ívelt alakú. Alapgondolat szerint az egyenes vonalból KIFIcamított, játékosan mondva KIFLI, még játékosabban KIFLEntyű. Egyébként a németekhez is a magyar nyelvből jutott, mint a többi körértelmű gyökszó, mivel a KÖRt még az egynyelvűség idején nevezték meg. Az FL páros a FÜL szót is idézi, ez a KIFLI görbületi hasonlata kÍVli. Az FL párossal kialakult szavak egy része az utódnyelvekben van jelen, és majdnem mind a FÜLformát írja le. Ilyenek a virág megfelelői, a latin FLos, a francia FLeurs, spanyol FLor, román FLoare stb. A növénylevél alakja, ÍVelt körvonala is FÜLalakot, a KIFLI görbületét idéző. Mindenképp magyar kifejezés.
ZSEMLE – Kis, kerek, domború, 5-6 dkg súlyú péksütemény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < latin < sémi] A ZSEMLE laza, foszlós, könnyen oMLó, boMLó, MáLLó péksütemény. A ZSE gyök, főként az azt követő hangoktól függően, kellemes kifejezés előtagja (ZSEnge, ZSEndül). A fordított alakja, a MEZS, melyről a MORZSa jut eszünkbe. Mivel az ML páros két érzelmi töltetű hangból áll, így nagyon befolyásolhatók. Ebben az esetben az egyensúly E hangjai közt, de ZSÖMLE esetében akár az Ö hang mellett is, a valós önmagukat nyújtják. Az ML páros bontva értelmi meghatározója a: MELL (keLLEM) MOLnár (lazítás) MÁLLó (laza kötés), MÚLt (hézagos eMLékezet) kifejezéseknek. A zárjelben levő nyelvek az ősmag(yar)-nyelvből örökölték.