ADUNARE – összegyűjtés, a magyar nyelvben, Székelyföldön ma is használt kifejezés a rendkívüli, tengernyi sokra: annyi van, mint a DUNA, és ezt nem a folyóra értik, hanem a begyűjtött, összegyűjtött sok terményre. A dun gyök hangváltásaival válik érthetőbbé: a d > t, n > m váltással tum, tumult, mai szóhasználattal tömült. Vagyis sok, egy helyen összegyűlt valami. A gyűl is visszavezethető a dun gyökre: gy > d és a két lágy dallamhang cseréje l > n. A DUNA nevének egyik jelentése épp az összegyűlt sok vízre utal.
ALIMENT – élelem, táplálék, é>a hangcsere. Az élet, lét fenntartására elsődlegesen szükséges három tényező: LÉg, LÉ, ÉLés! Az AL, ÁL gyökök a gyarapítással is kapcsolatosak (megáld, táplál, csinál, kúrál, alkot, befal). Van az e>a hangcserére példa az eleve, első fogalma ógörögben a hangra cserélt alfa szavánál is, de az am, em gyököknél szintén. A latin alimentum, a francia ALiment szintén az ÉLelemből jön. Miért ilyen biztos? Mert az AL azokban a nyelvekben nem értelmes gyök, semmit nem mond, külön nem érthető, nem magyarázható, az él, lég, lé a magyar nyelvben viszont az AL, EL változat igen: az élet és az élethez fontos elemek eltagadhatatlan gyökszava (táplál, kúrál, befal)! Az nt ősnyelvi hangpáros, többek közt olyan valamit is jelöl, ami bent – ez esetben a testben – a létet döntően érintő fontos, fenntartásra szánt dolgokat foglal magába.
APĂ – víz, bár első látásra nem tűnik úgy, de a csepp p hangjának jelenléte az ősgyök irányába mutat. A lÁP, vizes, mocsaras hely vagy a POcsolya, víztócsa. A kisgyerek őseredeti ösztönszava a vízre: PÜPÜ. E szó egyben a talajhoz lAPosan (sík) tAPAdás értelmét is hordozza, talajhoz lAPuló, mely szint a talAPhoz közeledő, APAdó is lehet, az APAdás látványi, képi hatása nyomán („A kőkor szava: kép” V.Cs.), ebből jön az aqua, APA. A román APA megőrizte a vizet jelentő ősi p hangot, az ősmag(yar)-nyelvi alakot, a latin viszont valami okból nem: aqua – akva. ARDEAL – ERDÉLY, ERDŐELVE, a Magyar Királyság keleti, erdőkkel borított országrésze nevének, a ma románnak mondott nyelvet beszélők által a Magyar Királyság területére való lassú beszivárgásuk, letelepedésük után saját nyelvükre – nem fordított, csak torzított alakja. Az RD ősnyelv azonosító páros jelenléte is igazolja a kifejezés eredetét. A román nyelvben a zöld szín nevét – vERDE – a magyar ERDŐ szóból nyerte. Az ősnyelvi azonosítót nem lehet kispórolni belőle. Az ARDELean – ERDÉLYi.
CODRU – ERDŐ, szófordítás nyomán kialakult szó, ERDŐ – URDOc. Ugyanígy PĂDURE – ERuDĂp – ERDŐ. De mi az ERDŐ? Az E hang alapvető tulajdonsága szerint mutatószócska, rámutató hang. Ez esetben is ez a szerepe. Az R hang az erő hangja, bárhol van, jelenléte meghatározó, valami olyant jelent, ami ural. Ha egy hegytetőről végignézünk a végeláthatatlan messzeséget beborító, azt uraló fák sokaságán, ezt egyetlen szóval úgy tudnánk kifejezni – rengeteg. Ez esetben ezt jelenti az R. A D hang a régies nyelvezetünkben a folyót jelölő szó egyik hangja volt – ID – ügy, Feketeügy egy háromszéki folyónk. Az ügy folyamatot jelent. A D azonban megmaradt egy nagy súllyal bíró másik szavunkban, ez az IDŐ. Az idő oly folyamat, mely nem áll meg, nem állítható le. Egy mondás szerint, azalatt is múlik, mialatt kimondod a szót – idő. Itt is a megszakítatlan folyamatosságot jelenti a D. Az Ő hang távolra mutató, és a bő, tág tér jelzője is. Névmásként a harmadik, a távol levő személyre vonatkozik. Messzire mutat. Akkor mi az ERDŐ? Egy fákkal borított Rengeteg, mely folyamatosan térfoglaló (D), végeláthatatlan, távolba veszŐ. És ez a meghatározás, egyetlen négy hangból álló szóban elrejtve – ERDŐ, melynek minden hangja külön beszél.