MÁGLYA – Keresztben egymásra rakott, majd meggyújtott fahasábok halmaza. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A MÁGLYA az M.G – G.M gyökből képzett szó: MáG – GáM. A MÁGLYA egy központi alapcsomó, MAG köré rakott, abból kiinduló MAGas halmazat. A GLY hangcsoport – ÁGLYA – a mÁGLYA, bAGLYOs, bOGLYA csomó. A derEGLYE, sarOGLYA, tarAGLYA és más szavakban halmozottságra, halmozhatóságra, rakományra utal. A GLY páros alvó G.LY – LY.G gyök, hangjaival: GáLY – LYáG nagy terjedelmet, annak részét vagy viszonylag magas szintet, ott lelhető dolgokat leíró: GÁLYa, GALLY, GÓLYa, GOLYó, GOLYhó, GOLYva, vagy kiemelkedőt a béLYEG szóban. A CzF Szótár szerint: „Gyöke mág, röviden mag egy a magas szónak gyökével, mert a máglyában is alapfogalom a magasság. Mag gyökből lett az elavult magol, am. magassá alakít, csinál, innen magoló, magola s öszvevonva: magla, s ékezve: mágla.” A fordított GLY – LYG páros értelmi kapcsolata: a máGLYa, gomoLYGatott, csomboLYGatott tömörítés. A GÓLYa is MÁGLYÁt rak fészekként összegomoLYGatott, csomboLYGatott GALLYakból és nem szereti, ha megboLYGatják. A MáGLYa – GóLYa – GaLLY hangváz: M-G-LY – G-LY – G-LY. A fentiekből látható, hogy szervesen illeszkedő magyar nyelvelemekből áll a szó. Így tehát a MÁGLYA nem szláv jövevényszó, semmilyen szláv kötődése nincs, legfeljebb annyi, hogy ők átvették a magyar nyelvből. Azt viszont nem tiltja senki.