Egyéni meglátás szerinti vélemény, gyors fogalmazásban.
Lehet vitatni, mert nem teljes.
Az A hang talajszint, alap, talap, akarat, mindennek kezdete. Az Á magasság, a vágyak, indulatok kifejezője, mely okon néha még magasabban szárnyal, mint a pacsirtadal.
Az E a kebellel, fejjel, elmével egyszintű, az É az értelem, érzelem égi szintje.
Az I, igaz, egyenes, ha fél, iszkol, ha vidám illan az üde (idítő) forrás, csobogó vizéhez (I > E > A). Az Í a szív, a vígság emelkedett hangulatában sikítva tombol (Í > É > Á).
Az O fontos gondolatok, bonyolult fonatok, amelyek a talapot kötik a koponyához, az egész testet átfonja (O > A). Az Ó óhaj, sóhaj, óbégatás (Ó > Á).
Az Ö az anyai öl, a védett kör a lábunk körül, mi mindig annak közepén állunk. Az Ő a távol levő, messzire terjengő, a magasban levő felhő, az erdő messzire terjedő rengetege, bősége (Ő > É > Í).
Az U a tudás, a kapu, a tabu, de alagsor, undor, utálat is. Az Ú az alap alatti, a kút mélye, de az ismeretek bányája is, a bujaság, de bú is.
Az Ü ügy, folyómeder, ürgelyuk, az Ű a szűzi tűz és a művészet bűvölete. De a bűnök bűze is (Ű > Í).