Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
MAG – Virágos növény termésében képződő, a csírát rejtő szaporítószerv. [MÉKSz: finnugor] Három hang: mag – M A G, és e három hang írja le azt a piciny tömörülést, mely magában (érdekes nyelv) rejti a leendő élő minden örökletes tulajdonságát, jellemzőit. Az M hang ajaknyitó hang, figyeljük meg a kiejtésekor, mintha a csíra nyílna, mintha bimbó bomlana. Az A hang a leghatározottabb magánhangzóként, mint a magánhangzók szigorú nagyasszonya, határozott mutatószó, és a G hangra mutat. A G hang, a k zöngés párhangja, ama hang, mely mindent megköt, rögzít. Lehetne MAK, de így túl kemény lenne és rideg. A zöngés G hanggal költőibb és kifejezőbb. A zöngés G rejti a csírát, a gént, a jövő tervét a leendő élőre vonatkozóan. A hatalmas mamutfenyő teljes felépítési terve benne rejlik egy lencsényi MAGban. Mintha egy csodálatos háttéri zene szólalna meg a megtermékenyülés pillanatában, amikor az A jelzést ad a G-nek a zöld útra, az felreped, beindul a csíra, és a nyíló M-en át elindul a leendő élő felépítésének hosszú folyamata. Az M a számosodás kulcshangja a MAG nyelvében, a magyar nyelvben (Sokasodjál Ádám, töltsd be a Földet!). Az összeadás MEG, a hozzáadás MÉG szavai, mind a szaporítással kapcsolatosak. Az A hang a nAgy bAmm, a Nagy Robbanás, az ősteremtés, az AkArAt hangja.