MADRIGÁL – Középkori rövid szerelmes vers. A 16 – 17. sz-i világi zenében többszólamú kórusmű. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: olasz] A MADRIGÁL is M.D – D.M gyökbővítmény: MaD – DaM (m > n: dan). A MAD gyök a szerző feltáMADó, lebegő, felemelő érzéseit mutatja. Tehát a MADár emelkedő szárnyalása az ihlető tényező. A DR hangcsoport – ADRI – a cÉDRUs szóban az emelkedő értéket, a sODRÓ szóban a lendületet leíró. A DR páros itt D.R – R.D alvógyök: DeR – ReD, hangjaival alkothatók a DERű, DEReng, suDÁR szavak. Az R.G – G.R gyök: RiG – GöR, RIGmust, GÖRdülékenységet leíró alapszó. A vers RIGmusok sora. A RIGmus az ősi REGöket is jellemezte. Aki REGölt, az RIGmusban énekelt, tehát: REGöl – RIGál. A G hangcsoport – IGÁ – jelen van az IGE, szálldOGÁl, rEGÉl, IGÉr és más szavakban. A szóvégi G.L – L.G gyök: GáL – LeG, a GÁLáns, eLEGáns, LEGényes szavakban: férfias, LovaGias tartás. A MADRIGÁL jelentése tehát: emelkedett hangú, azaz MAD REGÖLés – MADREGÖL. A szó minden eleme ősnyelvi gyökszó, hangcsoport. Ha olasz nyelven alakult ki a kifejezés, akkor ez egy példája annak, hogy az utódnyelvek csak az ősnyelvi, ómagyar nyelvi gyökök felhasználásával alkothatnak szavakat, de a szóelemek mély értelmét nem ismerik! Összevethető a rapszódia címszónál leírtakkal.