MADÁR: REPESŐ, PESŐRE, LIBEGŐ, LENGŐ, LENDÜLŐ, BOLYONGÓ, BURUNGÓZÓ, SZÁRNYALÓ, SZÁLLÓ, KERENGŐ, TÉRENGŐ, VÁGÓDÓ, SIVALKODÓ, REPTIKA
Ezek a madarak megnevezéseinek különböző változatai. Néhányban jelen van a levegőre utaló re-, -ár. A REPESŐ madár az áert SEPERi szárnyaival (repes – seper).
Az utódnyelvekben jelenlevő számos szóalak mutatja, hogy a levegőben könnyedén libegő, szálló, repkedő, repeső, bolyongó, kerengő, térengő, lengő, sivalkodó szárnyasok megragadták a földhöz kötött ember fantáziáját. A felsorolt jelzők egyben megnevezések is voltak. A föld különböző pontjain így nevezték a repülő állatokat. A nyelv szétrobbanása előtt a REPESŐ fordult PESŐRE alakra, amelyből kialakult a portugál PASSARO, galíciai PAXARO, román PASĂRE, spanyol PÁJARO. Érdekes, hogy ezek a latin nyelvek nem a latin avis szóalakból, hanem a gyökfordított repeső – pesőre alakból módosult megnevezést használták. Vannak még más szavaik is, amelyek nem latin eredetűek, hanem egyenesen ősnyelvi kötődésűek, és ez gondolkodásra késztető e népek eredetét illetőleg, amelyek a rómaiak által leigázott, elnyomott népek utódai. A REPDESŐ, szárnyával VERDeső (verd, berd, börd) az angol BIRD. A LEBEGŐ, LEFEGŐ, fordítva fegőle, fogőle, fogele, FOGEL, német és holland VOGEL (ezer éve még egy nyelv), norvég és dán FUGL, a svéd FAGEL. De a vág szónak járásra utaló átvág értelméből is jöhet: átszeli a levegőt, utat vág, vág, szel – vágódik el – vágel. Ez utóbbi fordítva vágel – levág, leveg, levegő, lebegő. A BOLYONGÓ, BURUNGózó ebből az indonéz és maláj BURUNG.
Székelyföldi mai kifejezés: burungózik a levegőben. A KERENGŐ, kerecseny, térengő, terengő, térelő, turul, japán TORI, román vulTUR. A vultur szóban a vul, fordítva luv, lev, levegő, de ez a német luft, holland lucht és más szavakban is. A SZÁLLÓ: levegőben úszkáló, uszálló, az olasz UCELLO, a katalán OCELL, a francia OISEAU (oászó), a koreai SAE. A LENDÜLŐ, lengő lindülőből az észt LIND, a finn LINTU. A szárnyasok valószínű a TIK (tyúk) osztályba voltak sorolhatók, a repülni tudó szárnyast megkülönböztették, így REPÜLŐTIK lehetett, s mivel a szlávoknál tömörülnek a mássalhangzók a szó elején, a reptik, ptik, pták, ptika alakra módosult. A szóban levő tik mindenképp magyar: tik, tyúk jelentésű. A SÜVÍtő, SIVÍtó, VISOngó, levegőt hasító, SIVAlkodóból a latin AVIS (siva – avis). Ezek a megnevezések azt is mutatják, hogy a latin nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek mindegyike más, régebbi, latin előtti forrásból merítette a megnevezést, és nem a latin AVIS-ból.
Kolumbán Sándor Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótára Magyarországon csak itt kapható: MAGHUN Magyar Világörökség és Hagyomány 1066. Budapest, Teréz krt 8. www.maghun.com