MADÁM – Megszólításként: szülésznő, francia nevelőnő, nyelvtanárnő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: francia] A MADÁM szó az ősmag(yar)-nyelv szóalkotó elemeiből és annak szabályai szerint alakult ki.
A MADÁM szóban az M hangnak a női nemet, alapvető szerepét leíró, kifejező értelme rejlik. Az ősmag(yar)-nyelvi szavakban az EM korai ősgyök, és a NŐt jelenti, aki EMesként (áldott állapot) terhét EMelő majd MEllén levő EMlőiből csecsEMőjét EMető. Az EM gyök szétszóródott az összes nyelvekbe, és beépült a nőt jelentő szavakba. Az M hang a kulcs, mivel esetenként az E hang változik: fEMme, wOMan, EMakumea és mások. Bár az M is változhat N hangra: nő, donna, zena stb. Az ÁM gyök a sokasodást, szÁMosodást jelenti. A D a végletek kifejezőjeként (kedves – durva) van jelen, de az AD gyök alkotójaként itt ADakozó értelmű. A MAD gyök felemelkedést jelent (madár, feltámad), ez esetben a segítségnyújtás felemelő érzete. Ha az úrnő jelentését vesszük, az is felemelő (mad).
MADONNA – Ábrázolásként Szűz Mária. Madonna arcú fiatal nő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: olasz] A MADONNA hasonló a fenti MADÁM szóhoz, ősmag(yar)-nyelvi elemekből álló szó. A MAD gyök a nő felemelő szerepe, AD, az önmagából ADni készség leírója. A DONNA D hangja az éDes keDvesség, a NA gyök a NŐ.
MADRIGÁL – Középkori rövid szerelmes vers. A 16 – 17. sz-i világi zenében többszólamú kórusmű. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: olasz] A MADRIGÁL MAD gyöke az alkotó szárnyaló, lebegő, felemelő érzésének leírója. A vers RIGmusok sora. Az R-G – G.R teremtőgyök a RuGlmasságot, GöRdülékenységet leíró alapszavak. A RIGmus az ősi REGöket is jellemezte. Aki REGölt, az RIGmusban énekelt, tehát: REGöl – RIGál. A DR kötött mássalhangzó-páros hangjaival alkothatók a derű, dér, darab, dereng, sudár szavak. A MADRIGÁL szó minden eleme ősmag(yar)-nyelvi eredetű.