LOP – Más ingóságát a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül jogtalanul, eltulajdonítás végett elveszi. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A LOP szó a LO gyök bővítménye, amely gyök a könnyű, LAza, kötetlen dolgokat leíró. A LOP szó értelemadó hangja a P.
A tolvaj LAPul, titokban megLEP, azaz megLEPetésszerűen jelenik meg, taPad a kezéhez minden elvihető értékes ingóság. Székelyül még használják a megcsaP kifejezést is a LOPásra. A tolvaj, úgymond, magához csatolja, csaPja az ellopott holmit, elcsapja a lovat stb. A LOPás kötődik a háztáji gazdaságokat dézsmáló két ragadozóhoz is: farkas és róka. Mindkettőnek volt másik neve is az ősmag(yar)-nyelven. Ez az utódnyelvi megnevezésükből látható: vOLPe, vULPe, LUP, LUPus. Mindkét névben jelen vannak az LP hangok, melyek a LOPva, LAPulva ragadozó vadnak LOPós tulajdonságát leíró szó alaphangjai. A LOP szó fordítva POL, amely a POLitika szótöve. A mai POLitika – a tévhit szerint – becsületes jelképes építmény (pol – fal) a népjólét megteremtésére. A valóságban az intézményesített LOPás, a becsületesség álcája mögött megLAPuló tolvajlás leghatékonyabb eszköze a népbizalom és főleg a népvagyon megLOPására. A harc (háborús harc) szó románul LUPTA. Ez is ősmag(yar)-nyelvből örökölt szavuk, és ez – valaha a kezdetek idején – egyes népcsoportok által indított támadó harc valódi célját írja le. A fő cél elLOPni. Egy dolgozni nem szerető törzs fegyveres támadó bandája elLOPTA a termelő, alkotó néptörzs megtermelt javait. Nem várt támadással megLEPTE, ölt, gyilkolt, és elLOPTA értékeit. Minden támadó háború eltulajdonító szándékkal indult. Ma burkolt formában, a törvény köntösébe öltöztetve, ugyanez folyik.