LOGOPÉDIA –Beszédzavarokkal foglalkozó tudományág. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög elemek] A LOGOPÉDIA L.G – G.L gyök: LoG – GoL. A szájban levő NYELVnek több megnevezése volt az ősmag(yar)-nyelven a jellemzőiből eredően. Ezek egyike a szájban ide-oda LÓGÓ, bóLOGató tulajdonsága okán, amellyel az ember szÓLOGatni, szóLOGAtni is tudott. Az ógörög nyelv ezt a változatot örökölte meg, és ez lett a szót, az igét, beszédet jelentő szava, a LOGOSZ (log-osz – szó-log). A PÉDIA-ról. Egyik értelmezés: a PEDig kötőszó megoldásra, kiútra mutató. A másikról Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv című könyve 297. oldalán így ír: „paidagógosz – pedagógus = pajtikákkal, pajkosokkal foglalkozó paidikosz – pajtikás = gyermeki paidiszké – pajtáska = leány, fiatal rabszolganő, kéjnő paidiká = pajtika, fiú” Tehát a PEDIA a gyermekekre utaló szó, azaz nevelésükre. Ez esetben a szó összetevői ősmag(yar)-nyelvi eredetűek, hiszen az ógörög nyelv az ősmag(yar)-nyelv leánynyelve. Tulajdonképpen a PED gyök a magyar P.D gyök, amely a PAD, PADló, PEDál azaz alacsony fekvésű dolgok megnevezője. Az ógörög nyelv ezt, úgymond PADlóközeliséget, mint alacsonyságot, kicsiny termetet nem csak a lábakra, hanem a gyerekekre is értette. A gyerek P.D – D.P gyökből: PeD – DeP induló megnevezése az érte való anyai ePEDést is jelenti. A múltban egy asszony, feleség értékét gyerekei számában is mérték. Egy nőnél a meddőség értéktelenséget jelentett, lelki lehangoltságot, belső nyomott állapotot okozott. A DE az ellentmondás ősgyöke, a PRESZ nyomást jelentő értelemadó hangnyaláb. Együtt a természetes állapotnak ellentmondó, belső nyomott lelkiállapotot, a DEPresszió szót adják. Ez a beszédhibás emberre is jellemző. Összegzésül: a LOGOPÉDIA szó, világosan magyarázható ősmag(yar)-nyelvi elemekből áll össze.
LOKÁL – Táncos (éjszakai) mulatóhely. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: francia] A LOKÁL L.K – K.L gyök: LoK – KaL
A lak, lék, lik, LOK, luk gyöksor tagja. A gyök hangjaival leírható, hogy a LAK vagy a LOKál ember által ALKotott épület. E gyökkel leírható, hogy az ajtaján KILincs van, s hogy LAKattal, KULccsal is zárható. Lehetne aKOL, KALiba is a neve, de mivel emberek számára készült így LOKÁLként működik. Olyan LOKÁL, ahol jól LAKol. Próbálja a LOKÁL szó értelmét így francia nyelven megmagyarázni valaki. Tehát hiába a nagy nemzeti kebelduzzasztó feszítés, sem a francia, sem más nyelvek nem rendelkeznek más szóalkotó elemekkel, csak amit az ősmag(yar)-nyelvből örököltek, és csak az ősanya-nyelvének szóalkotási törvényei szerint alkothatnak új kifejezéseket. LOKÁLPATRIÓTA – Az, akit szűkebb hazája iránti (elfogult) szeretete hevít. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: lokál nk. francia, patrióta nk:latin < görög]
A LOKÁLPATRIÓTA szó L.K – K.L gyökkel indul: LoK – KaL A szülői ház, a LAK, az otthon és környéke, a nagy haza legkisebb eleme, része. Az, amelynek minden zugához és lakóihoz ezernyi szállal kötnek a kitörölhetetlen kedves emlékek. Azokat ismerve, szeretve, érthető az erős kötődés, és iránta a mély átérzéssel való rajongás. Ez a LOK, LAK, LÉK, az a jelképes LUK ahol LAKOL. Az a hely, ahol van a TANYA, amelyben vár a szerető, aggódó ANYA. Az a hely, az a TÉR, amelyÉRT (ért – tér) küzdött, amelyet védett RETtegés nélkül, akár élete árán is – rád, a te jövődre is gondolva – az APA, az ATYA, a PATER. A TANYA körüli TÉR a szűkebb PÁTRIA, amely TÁPlálékot TERem, s „Mely ápol s eltakar.” A PAT – TAP – TÁP a készenlét (pattan), kötődés (tapad), gondoskodás (táplál) alapszavai. A TR kötött mássalhangzó-párossal alkothatók a TÉR – RÉT szavak. Az IÓ kötött magánhangzó-páros az örömteli felkiáltás hangjai. Az ehhez a helyhez, az azt körülvevő napi járásnyira levő térséghez való szoros kötődés a LOKÁLPATRIÓTA fő jellemzője. A szó így, ez alakban nem magyar hangzású, ám minden alkotó eleme az ősmag(yar)-nyelv gyökeiből vétetett.