A LÓ ősi nevei: KABALA, KALÓ.
Ennek megértéséhez egy kacskaringós magyarázatot kell fűznöm.
Tudni kell: minden fogalomkörnek sajátos értelemhordozó elemei vannak a szavak, kifejezések felépítésére. Megfigyelhető, milyen érdekes módon szövődnek össze a nyelv szavai, mert beleépülnek az értelemhordozó gyökelemek. Ez a Teremtő Isten által alkotott tökéletes nyelv, és e nyelven rendkívüli nyelvi szövevények, szó-vevények hozhatók létre az értelemhordozó elemek összeépülésével.
A LÓ már a kezdetektől az ÚT fogalmával társult. Így a különböző neveibe is beépültek. Ugyanis, mint minden másnak, a LÓnak is több neve volt.
Minthogy minden ősnyelvi szó fordítható volt, és úgy is érthető szó jön létre, e jelenség a szavak elemzésénél vizsgálandó!
A vizsgált szó átforgatásával létrejövő szavak a jellemzőket írják le.
A LÓ nevei: KALÓ, KABALA, KABALO. Az ÚT neve: KALÉ.
Az északi sarki jég Özönvíz utáni kezdeti olvadásakor, a mai Franciaország és Brit-szigetek közt, a csatorna lassú feltöltődése idején, szárazföldi átjáró volt. Az ott élők Jáfet ősnyelvet beszélő utódnépe, az átjáró UTat KALÉ néven nevezte, arra KALÉZoltak. Ma is az a neve: CALAIS.
ÚTra, KALÉra indulás előtt a LÓ, KALÓ elhagyta az ÓLat, istáLÓt. Az ÚTra induLÓ ember elhagyta a LAKOt, feltette a KALAPot, és maga elé vette a KALÉt, azaz UTat. LÓháton utazva jobb volt a KALPAG, mivel az rögzítve volt egy szalaggal, így vágtákban GALOPPOKban sem röpült le a fejről.
KaLPaG – GaLoPPoK hangváz: K-L-P-G – G-L-P-K.
A KABALÓ, KABALA gyorsabban visz, mert gyorsabban szedi a LÁBAKat.
A LÓBÁL – LÁBAL szó is elemezendő. A LÁB – BÁL fordítás már Ádám után az első zenésznél megjelenik, mert az is beleszővődik nevébe. Az első zenész neve: JuBÁL.
JUBÁL érzelmileg túlfűtött, BUJa, JUBáló, BUJÁLó, azaz szerelmes alkatú zenész volt, a nőket BÚJta. De amikor zenélt, mozgatta LÁBUJjait is (mezítlábas világ volt), és nevében ez is megjelenik: JUBÁL – LÁBUJJ. A későbbi JUBÁLok, azaz zenészek már LEBUJokban is zenéltek.
JuBáL – LáBuJJ – BuJáL – LeBuJ hangváz: J-B-L – L-B-J – B-J-L – L-B-J.
A táncmulatság másik neve: BÁL. Nem olaszból átvett szó, hanem ősi, hisz a táncoló a LÁBait használja, LÓBÁLja LÁBait: LÁBAL. A LÁBALó, LÁBat LÓBÁLó mulatságot végül BÁLnak nevezték.
Minden BÁLban ZABÁLtak, azaz ettek is a BÁLOZók. Ez volt a LÁBAZó, ZABÁLó BÁLOZás. ZABÁLáskor a ZABján (innen a szláv: zub = fog), ZÁPján(b > p) rágja az ételt az ember. Ma is létezik a kosaras BÁL rendezvény, ahol egymást kínálva esznek is, azaz ősiesen ZABÁLnak.
LáBaZ – ZaBáL – BáLoZ hangváz: L-B-Z – Z-B-L – B-L-Z
Nem mellesleg a TÁNc sem német szó, mert a TÁNcoló TÁNtorgó mozgása a névadó.
S most e körülírás után térjünk vissza a LÓhoz.
A jó hátasLÓ néha táncoLÓ paripa.
Nem véletlen, hanem a nyelvi egységhez, kifejezési szövevényeinek csodáihoz tartozó, hogy ZABnak nevezték a LÓ legkedvencebb – ZABján, ZÁPján rágott – szemes takarmányát, a ZABot. Tudunk a ZABot ZABáLÓ LÓról. Ilyenkor kiveszik a ZABlát a szájából, hogy ZABjával, ZÁPjával ZAVartalanul (b > v) ZABálni tudja a ZABot.
A LUcernát, a LÚ legkedvencebb, legtáplálóbb zöld növényét sem véletlenül nevezték e néven!
A LÓ hátán ülő LÓBÁLja a LÁBait.
Hogy miért lett KABALA is a neve? A LÓnak a fő ereje a LÁBAKban rejlik, mert azokkal száguld gyorsan. KABALA – ALÁBAK átfordítás mutatja. A KABALA gyorsan szedi a LÁBAKat. Minthogy minden ősnyelvi szó fordítható volt, és úgy is érthető, a LÁBAK erejével száguldó LÓ másik neve: KABALA lett. A LÓ, a KABALA, KABALÓ, szokott KABÁLÓzni, KAPÁLÓzni is első LÁBaival.
KaBaLa – LáBaK – KaPáL hangváz: K-B-L – L-B-K – K-P-L
De talán az is idetartozik, hogy a LÓ, mint a legszebb háziállat, az ember szívéhez, KEBELÉhez– KEBLÉhez nőtt. A LÓnak, mint féltett állatnak épített először beálLÓ, védett helyet, ÓLat, istálLÓt.
KaBaLa – KeBeLe hangváz: K-B-L – K-B-L
Az öreg székelyek gyerekkoromban még sűrűn használták e szót, azaz KABALÁnak mondták a LOvat.
Az utódnyelvi nevek némelyike is ezekből alakult át.
