LISZT – Gabonaféle magvából őrléssel készített porszerű élelmiszer. [? finnugor tőből] A LISZT L. SZ – SZ. L gyökből induló szó: LiSZ – SZéL. A LI ősgyök itt is a könnyű értelmét nyújtja, mint a liliomnál. A LISZT szálLIngózó porszerű anyag, könnyen röpíti a SZÉL. Az SZT páros a magvak omlasztással mállasztott osztását jelzi. A LISZTből készült téSZTát keleSZTik, dagaSZTják, megsütik, az aSZTalra teszik, eloSZTják, fogyaSZTják, majd eméSZTik. Az SZT párossal, az SZ.T – T.SZ gyök hangjaival alkotható a SZÉTomló TéSZTa meghatározás. Az élelmezés alapvető kifejezéseiben nagy szerepe van az SZT párosnak: asztag, asztal, kotyvaszt, fogyaszt stb.
LÓ – Vontatásra és lovaglásra használt páratlan ujjú patás háziállat. [finnugor] A LÓ – ÓL ősgyök. A CzF Szótár a LÓ szavunkat a LOhol, LObog stb. szavakhoz köti. Ha elemezzük néhány útra keléssel kapcsolatos szavunkat, arra a megállapításra jutunk, hogy a LÓ szavunk háttéri árnyékként beépül a kel, keLEnd, kaLAnd, haLAd, éLÉnk, kaLÓ mozgásfogalmi kör szavaiba is. Ez még akkor tűnik ki jobban, ha utódnyelvi megfelelőiket vizsgálva kiderül: a LÓ megnevezése egyezik az utat jelentő szóval. Románul cale – út, cal – LÓ. A CzF Szótár leírása: „Rokonok a föntemlített csagataj ulag-on kivül a sínai lo (eqnus albus cujus caudae crines sunt nigri. Sehott Vilmos); továbbá a vogul lu v. lo, a déli orosz loska; kaukazi nyelven: czo, czu, mely öszvevág a gyermeknyelvi magyar czoczó szóval, mely nem más mint a lovat mozgásra biztató czo kettőztetése. Már Adelung jól vette észre, hogy a ló több népek nyelvén kitünő gyorsaságától kapta nevét. Így a német: Ross régiesen: ors, hors, az angolban ma is: horse Adelung szerént rokon a német hurtig, Hirsch szókkal; tehát a magyar poroszka, gyors, borbát szókkal is. Rokonok továbbá értelemben a latin equus, äoliai hellen ikkoV (melyből ippoV is módosultnak látszik), lithván aihvus, szanszkrit açvas açvá, melyekben Benfey szerént alapfogalom a gyorsaság, innen a szanszkrit açu (= gyors, sebes), latin acer, hellen wkknV stb. Adelung pedig a görög ippoV és német hüpfen szókat is egy származásuaknak tartja. Mi magyarok ide sorozhatjuk a mozgásra biztató, hip, hop indulatszót, valamint különösen a lóbiztató hi! szócskát.” Kiem. K.S. E fentiek szerint a LÓnak az ősmag(yar)-nyelven más megnevezése is volt: GYORS, ÉKES, LOHOLÓ, SZÁLLÓ, PERGŐ, HIPP-HOPP, COCÓ és mások. Ezek a nevek élnek az utódnyelvekben. A futás, gyors mozgás: LÓtás-futás. Innen kapta nevét, a még ősmag(yar)-nyelvet beszélő bibliai Lót. A nyelv szerint ez volt ama értékes ÁLlat, az útra mindig készen álLÓ, s amelynek ÓLat építettek. Az istálLÓ szóból lehet erre következtetni. Az ISTÁLLÓ ÁLLagmegőrző beÁLLÓhely a LÓnak. Érdemes megfigyelni az isTÁLló és az aszTAL szavakat. Mindkettő elLÁTó hely: aszTAL, isTÁLló, úgymond: TÁLaló hely. Az IS gyök ezen felül – védelem (ISten). A spanyol caballo, olasz cavallo, katalán cavall, ír capall, román cal, albán kalë, orosz loshad’, görög álogo, szavakban jelen van az al (al, ol – ló), lo ősgyökök = LÓ. A latin equus – a szép állású ékes állat = ÉKES. A baszk zaldi – szálldos, száguld jellemzőjét = SZÁLDÓ, SZÁguLDÓ. A holland paard, afrikaans perd, német Pferd – paripa, amely könnyedén, kecsesen perdül, fordul = PERDülŐ, PERGŐ PARIPA (székelyül rippadozik, aki röpköd az örömtől). Az angol horse, dán, norvég hest, izlandi hesten, svéd häst, finn hevonen, észt hobune – mindannyi a ho, he ősgyökből, s az angol hORSe a gyORSaság RS párosával a tengelyében, amely a HIPP-HOPP GYORS állat jellemzője. A változatok azt mutatják, hogy kedvenc állat volt, s így az ősnyelven több megnevezéssel illették jellemzőinek sokasága okán. Azt jó tudni, hogy a felvonultatott jellemzők, amelyekből kialakultak az utódnyelvi megnevezések – csak a világ nyelvi titkainak magyarázó nyelven elemezhetők átfogóan.