LILA – A kék és a vörös keveredéséből adódó szín. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia … < indiai] A LILA kifejezés az ősmag(yar)-nyelven az L hangból induló LI, LA ősgyökből képzett szó.
Példa a könnyedségre: ili, cili, illó, illan, csillan, villan, illeg, billeg, libeg szavakban való jelenlét. A LILA szín érdekes lágy, könnyű, nőies szín. Szinte trILLÁzó dalLAmra, kedvre hangoLÓ. Érzéki hanguLAtot is gerjeszt. Olyan a színek közt, mint az ILLAnó ILLAt az orrnak, vagy mint az égi csILLAgok könnyed, sziporkázó vILLOgása az éjben vagy a csípőjét ringató, ILLEgő, bILLEgő kecses nő látványa a férfiszemnek. A szivárvány egyik kevert színe, amely az Özönvíz után jelent meg az égen. Utána még századokon át világnyelv volt az ősmag-nyelv. Évezredeket vártak volna, egyhelyben bénán topogva, hogy végre megjelenjenek az indiai, német, francia utódnyelvek, és az egyik leggyönyörűbb színnek ők adjanak nevet? Képtelen gondolat! Az ő népnevük is ősmag-nyelvi eredetű! Az egyik elváNDorlásra kiINDUló pont volt INDIA. A szótlan (néma) gerjedező ármánykodó germánok, németek, a cifraságot szerető franciák mind az ősmag(yar)-nyelven kapott neveiket viselik a mai napig.