LEXIKON – Valamennyi vagy egy-egy szaktudomány körébe tartozó ismereteket betűrendbe sorolt kisebb cikkekben közlő (több kötetes) kézikönyv. [A hivatalos nyelvészet szerint: nk: görög] A LEXIKON azaz LEKSZIKON L.K – K.L gyökből indul: LeK – KeL. (k > g: leg). A LEKszikon kezdőgyökszava a rálátás mellett a fontosságot hangsúlyozza ki. A LEK, LÉK, LIK, LUK olyan rés, amely rálátást enged, biztosít valamire. Az ősi nyelven OK szóval nevezték meg a fénybeeresztő nyílást. Angolul LOOK = néz, szóösszetételekben: tekint, figyel, akár egy LUKon. A szó ősnyelvi örökségük. A KEL jelenthet olyant, ami kiKÉL. A LEKszikonban ismeretanyag van elásva, amely kiKÉL az érdeklődéssel KEResőknek (l > r). Aki tudni akar, kutat, s aki forrást keres (kút), annak ásnia KELL. A KSZ hangcsoport – EKSZI – cselekvést kifejező az igyEKSZIk, cselEKSZIk szavakban, de jelent olyan ismeretanyagot is, amely egy bizonyos helyen elfEKSZIk, és keresésre feltETSZIk (k > t). A lEKSZIkon tároló, a bUKSZA szintén. Az ismeretanyag nyugalomban fEKSZIk a lEKSZIkonban, de bármikor felkelthető, előkérhető. Aki lEKSZIkont lapoz, az igyEKSZIk, tanulni akar. Értékes ismeretet keres, mint aki ÉKSZEr után kutat. A KSZ páros, mint alvó K.SZ – SZ.K gyök: KéSZ – SZiK. A SZÍK a növény bokrosodásának alapja. A SZÍKlevél az első csíralevél, amely után kihajt az összes többi, és természeti csapás után innen újul meg a növény, ez a kifogyhatatlan tartalékereje. A szóKÉSZlet is hasonló alapból SZÍKból indul, növekSZIK, bokrosodik. A lekSZIKon viszont több mint szóKÉSZlet. A lekSZIKon: tárhely. A SZÁK, szuSZÉK, KÁSZu, KÁSZló tárolók, tartóedények. A KÉSZ – SZÉK gyökökben jelenti a bevégzett, nyugalmi állapotot, az összesség birtoklását. A lekSZIKon, enSZIKlopédia (enciklopédia) olyan klaSSZIKus összesség, amely SZIKlaszilárd alapokon álló, véglegesen kialakult ismeretanyagot, megállapításokat rögzít szó-KÉSZ-LE-tében (kész-le – szik-le – le-kszi). A K hangcsoport – IKO – az IKOn kép, a lexIKOn átfOGÓ (k > g) képet, OKOkat, indOKOkat felsoroló értÉKEs ismeretet nyújt valamiről. Az szóvégi ON gyök, valamIN nyugvó, ez esetben SZÍKban rejlő ismeretEN. Az ógörög nyelv az anya-nyelvéből, az ómagyar ősnyelvből örökölt szóelemekből építkezhetett, aminthogy ma – évezredekkel a nyelvek szétválása után – sem tud egyetlen utódnyelv sem létrehozni szavakat, csak ősnyelvi gyökökből, és annak szóalkotó szabályai szerint. Ez megcáfolhatatlan! E szótárban bizonyítékok százai találhatóak erre. KSZ – SZK értelmi kapcsolat: a leKSZikon olyan ismeretanyag KéSZlet, eSZKöz, amelybe kapaSZKodhat az érdeklődő, megkönnyíti a tájékozódást SZaKmai, SZaKnyelvi kifejezések keresésében.