Megtörtént, hogy kiraktam egy szó elemzését, és azonnal jött egy letorkoló válasz, hogy ez hülyeség, mert a szó igazoltan ilyen, olyan, meg amolyan gyökerű, eredetű az akadémiai nyelvészi álláspont szerint!
Most mit akarhat egy ilyen senki kis mezei egér, egy kis tetű, mint én? Hogyan merészel szembemenni ily magasságos szakmai tekintélyekkel, nagyságokkal? A tudományosság hegyén trónoló nyelvész „atyaúristenekkel”?
Elfogadom, hogy én egy jelentéktelen, névtelen senki kis egysejtű vagyok, de a magyar nyelv már tekintély! Ez a teremtés ma is élő nyelve!
Én, kis senkiként, a nyelv érveit tárom az olvasók elé.
A fent említett nagyságoknak nem velem, hanem a magyar nyelvvel és annak Teremtőjével van vitájuk.
Vonják felelősségre Őt, aki alkotta a nyelvet!
Kicsoda Ő, és hogyan merészelte ezt megtervezni a hétokleveles nyelvészek megkérdezése nélkül? Hogyan merészelte beépíteni az emberi sejtekbe utódaikra átörökíthetően csak úgy, önhatalmúan?
Hogyan merészelte rábízni a nyelv szavainak képzését, az egész nyelvi szókincs megalkotását az egyszerű, tudatlan, nyelvészi képzettséggel nem rendelkező emberekre: földművelőkre, pásztorokra, gyümölcsöket gyűjtögetőkre?
Honnan vették azok azt az eléggé el nem ítélhető bátorságot, hogy csak úgy, ösztönszerűen, kapásból alkottak szavakat évezredeken át, amelyeket aztán – több mint két évszázada – a nyelvújítók, az ő nemes nyelvhelytelenítően nyelvnemesítő bárdjaikkal, metszőkéseikkel igyekeztek elfogadhatóvá faricskálni, elindítván ezzel a magyar nyelvet az elzüllesztés lejtőjének útján, mely folyamat mára kezdi elérni a moslékosítás mélységeit.
A mai hétokleveles, magasröptű nyelvész „atyaúristenek” mély szomorúságára, bánatára, ez a nyelv úgy alkottatott meg, hogy a hozzám hasonlóan nyelvészi képzettség nélküli emberek minden csínját-bínját értik, érzik, mivel – Kosztolányit idézve szabadon – ’mélyen bennük van, vérük csöppjeiben, idegeik dúcában, metafizikai rejtélyként’, kitörölhetetlenül.
Ezek az egyszerű emberek, az ő sejtjeibe teremtésileg beépített, átörökíthető nyelvi váz szóalkotó elemeivel, azok összeépülése révén alkották meg az összes szavakat.
E tényt senki anyaszült emberfia kétségbe nem vonhatja.
Még akkor sem, ha hétdiplomás szuperklasszis nyelvész „atyaúristen” lenne is.
A szóalkotót, az egyént, a benne rejlő nyelvi váz önműködően készteti, az érzékeit érő: látvány, hang, illat, íz, érintés hatásra, viszontválaszként adandó legtalálóbb ösztöni hangkifejezésre.
A szóalkotó egyén a nyelvi elemeket használja erre: tagolt beszédhang, abból alkotható elemek: gyök, hangcsoport, hangváz alkalmazásával. Ezek külön és összeépülve is sajátos értelemhordozó elemeket alkotnak.
Egy tárgykörön belül a körülírásban mindig visszatérők a szóalkotó hangok, és a belőlük álló elemek: gyökök, hangcsoportok, és a szavak hangvázait is azok alkotják.
Ez a nyelv felülírhatatlan törvénye!
Még a mai nyelvész „atyaúristenek” által sem felülírható!
Példák a nyelv értelemhordozó szóelemeiből:
DR és RD kötött mássalhangzó-párosok hangcsoportjai.
A DR kötött mássalhangzó-párossal kialakuló hangcsoportok szavakba épülve elmélyülés, de a kimagasodás, felemelő szépség értelmét is hordozzák. Mindkét jelenség lehet képletes és valós.
A hIDRÓ, azaz víz, oly vegyi elem amelynek mEDRE van, amelybe elmerülhet a tárgy, a lény. Az utak mély gÖDRÉben is hIDRÓ van. A hIDRA, de a kis vIDRA is vízi állat, vízbe süllyedve élt, él.
A hIDRÓban sODRÓ hatás alakulhat ki. A hIDRÓval, vízzel kapcsolatos, vagy vízzel kapcsolatba kerülő nevekben is megjelennek a vázhangok: hiDoR, veDeR, soDoR, DéR, DiDeReg, DeRma (bőr).
Összetett szavak határhangjainál is kialakulhat, és ott is őrzi értelmét, jelentését. A vADREgényes rengetegnek mélységei vannak.
A nADRÁgba is bele kell süllyedni, bújni. A nADRÁgot régen cOnDRAposztóból készítették. A nADRÁg a hideg, cIDRI ellen jó. A vele kapcsolatosakban is megjelennek az alkotó hangok. A kicsire nADRÁgot AD RÁ anyukája.
A kezdetekkor, a lepelruhák idején nADRÁgot készítetni DRÁga volt, mert a DRÁga lepelt, vásznat össze kellett vagdalni, szabni, tájni (vágni), és az pocsékolásnak tűnt. Csak az varratott nADRÁgot, aki AD RÁ. A nADRÁg RAngot jelentett.
Itt elértünk a kimagasodás jelenséghez.
A hÍDRA fel kell menni. A cÉDRUs magas fa. A cÉDRUs magas, suDáR, ágaiból DuRva DoRong készülhet.
A mUnDRUc (hiúz), hiú, büszke, kecses állat, a kODRÓ, pÁDRA (erdő) szépsége. A mInDRA az ősnyelven büszke szépséget jelentett. Ugyanezt jelenti az AnDREa, AnDRÁs, AnDoRÁs, ADRIán, HADRIán és más nevekben is. E nevekben az N hang a többlet zöNge.
Az RD kötött mássalhangzó-párossal kialakuló hangcsoportok szavakba épülve, kapcsolatban állnak a fentiekkel. Ezek keménység, kemény tartás, DuRvaság, de felüdülés, emelkedett hangulat, jókedv értelmét is hordozók.
A bÁRDOk nyele az ERDŐ fáiból készül, de bÁRDOkkal munkálják meg a fát. Az ERDŐ az IRDAtlan rengeteg, szépséges szURDOkvölgyeivel. A hajók szilÁRD bORDÁi is az ERDŐ fáiból készülnek, de a hORDÓk dongái és a dÁRDÁk nyele is, valamint a kORDOnok.
Az ERDŐ néha csalÁRDAn elejthet, mert ott bújnak meg a haramiák hORDÁi.
A csORDA az ERDŐ széléhez vagy annak pulyaként védett pojánáihoz, azaz tisztásaihoz kötődik.
Az ERDŐk forrásaiból csORDUl az éltető víz. A JORDÁn is egy csORDAitató folyó.
E hangcsoport rendkívüli DuRvaságok kifejezője is.
Az ERDŐben, a szURDOkvölgyekben élnek a gyorsan pERDÜlő RagaDozók: pÁRDUcok, gepÁRDOk, leopÁRDOk, ORDAsok s más ÖRDÖgien ORDÍtó, mORDUló, mARDOsó vadak.
A zORDOn zÁRDÁk neveiben is értelemhordozó.
Fegyverek nevében: harci bÁRDOk, kARDOk, alabÁRDOk, dÁRDÁk.
Emelt hang, emelkedett hangulat, jókedv kifejezői.
A kÉRDÉst emelt hangon teszik fel, amely ÉRDEmben vár feleletet.
A csÁRDA, dalÁRDA, szelebURDI, a játékos kis pURDÉ, a táncra pERDÜlő, fORDUló felek: fORDÁnc ide meg oda.
A fÜRDÉs kellemes. Az ORDA finom tejtermék, főleg palacsintában.
Folytatható az alábbiakkal:
rd – bárd, borda, bumfordi, csalárd, csorda, csordul, dalárda, dárda, erdő, érdem, ferde, fürdő, fordul, fordánc, gepárd, gördül, herdál, hord, horda, hordó, irdatlan, járda, kard, kérdés, korda, kordé, mardos, mordul, orda, ordas, ordít, ördög, párduc, perdül, purdé, szeleburdi, szilárd, szerda, szurdok, térd, tördel, várda, verdes, zárda, zord, … redő, rideg, ródal, rúd,
dr – cédrus, cidri, condra, gödrös, hidra, hídra, hidro-, hüdre, medres, mundruc, nadrág, pedrő, pödrő, pondró, sodró, vadregényes, vidra, vedres, … derű, dér, didereg, darab, dereng, derma, dorong, dörren, durran, sudár