LENCSE – Lilás pillangós virágú, magváért termesztett hüvelyes növény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: déli szláv] A LENCSE L.N – N.L gyök: LeN – NeL. A CzF Szótár magyarázata szerint: „[…] alapfogalom benne a lapos alak, minek tökéletesen megfelel az alacsonra mutató magyar le és len (lent); t. i. lencse jelent oly magot, mely lelapúl. Innen a közmondás: Nem mind lencse, ami lapos.” Az biztos, hogy a LENCSEétel, a készítésétől függően ízletes, fiNCSi azaz finom. A bibliai Ézsau elsőszülöttségi jogát dobta oda hanyagul érte. Az NCS kötött mássalhangzó-páros sok szóban értelemhordozó, de hangösszefüggésekből eredően jelentése változó. Jelen van a leNCSe mellett a kiNCS, szereNCSe szavakban is, és valószínű innen a LENCSÉvel kapcsolatos hiedelem, amely szerint újesztendőre LENCSÉt kell főzni, mivel kiNCSet, bőséget hoz. A LEN – NEL gyökszó könnyedséget kifejező, így nőiséghez kapcsolódó. Finom simasága okán kedvelt alakú. A LENCSEalakra formált anyagból készült gyöngysorok kedveltek voltak a nők által ősidők óta. A LEN – NEL gyökszó beépül sok női névbe. Az N.CS – CS.N gyök: NiCS – CSiN, amely a végletek CS hangjából (kicsinyező – csúfoló) és a Nőiség rejtelmes zöNgéjű daloló N hangjából áll, CSINtalan játékosságot kölcsönöz a kifejezéseknek. Ilyen a CSINos NŐCi (cs > c), tetszeni akaráskor ujjaival CSINtalanul iNCSelkedőn CSavargatott hajtiNCSe, amellyel, mint agaNCSaival ágak közé akadt szarvasbikát ejti rabul a férfit, biliNCSeli magához, hogy bogáNCSként ott ragadjon. De utal CSavaros látványra, CSINálmányra, kötésre, kötődésre, ízre is az abroncs, bakancs, furdancs, gáncs, kilincs, narancs szavakban. Remélhetőleg a déli szláv nyelvekben is ennyire körülírható, ha már onnan eredeztetik.