LENCSE – Lilás pillangós virágú, magváért termesztett hüvelyes növény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: déli szláv] A LENCSE L.N – N.L gyök: LeN – NeL. A LEN – NEL gyökszó könnyedséget kifejező, így nőiséghez kapcsolódó. Finom simasága, alakja miatt kedvelt. A LENCSEalakra formált anyagból készült gyöngysorok kedveltek voltak a nők által ősidők óta. A LEN – NEL gyökszó beépül sok női névbe: JóLáN, ILoNa, KorNéLia, NeLly LeNke, MariLyN, JuLiáNna, LiNda, YLÉNia stb. A CzF Szótár magyarázata szerint: „[…] alapfogalom benne a lapos alak, minek tökéletesen megfelel az alacsonra mutató magyar le és len (lent); t. i. lencse jelent oly magot, mely lelapúl. Innen a közmondás: Nem mind lencse, ami lapos.” Az biztos, hogy a LENCSEétel, a készítésétől függően ízletes, fINCSI azaz finom. Egyik szófordított alakja CSELEN, a másik ENCSEL. A L-N-CS hangvázzal létrehozható szavak a bizonyíték a magyar nyelvi eredetre. A bibliai Jákób egy tál LENCSÉvel csENCSELve CSELEN vette meg bátyja, Ézsau* elsőszülöttségi jogát, aki hanyagul lemondott arról, mintegy odadobta érte. Íme: L-N-CS – CS-N-CS-L – CS-L-N, azaz LeNCSe – CSeNCSeL – CSeLeN. Végül megbánta, mint a CSaLáN csípte a veszteség feletti CSaLódás, és LiNCSelésre (innen ered: lincs, roncs, gáncs) is kész lett volna, ami elől Jákób menekülni kényszerült. Az NCS hangcsoport – ENCSE – a lENCSE mellett a kINCS, szerENCSE szavakban is jelen van, és valószínű innen a lENCSÉvel kapcsolatos hiedelem, amely szerint újesztendőre lENCSÉt kell főzni, mivel kINCSEt, bőséget hoz. A tetszeni akaró nő (kissé bizonytalan zavarában), ujjaival INCSElkedőn csavargatja hajtINCSÉt, amellyel, mint agANCSAival ágak közé akadt szarvasbikát ejti rabul a férfit, s abrONCSként bilINCSEli magához, hogy bogÁNCSként ott ragadjon. Az N.CS – CS.N gyök: NiCS – CSiN, amely a végletek CS hangjából (kicsinyező – csúfoló) és a Nőiség rejtelmes zöNgéjű daloló N hangjából áll, CSINtalan játékosságot kölcsönöz a kifejezéseknek. Ilyen a CSINos, CSINtalan kis NŐCSke, akivel CSINtalankodva CSINálni lehet. De utalhat boszorkányos szerENCSEhozó CSINálmányra is. Remélhetőleg a déli szláv nyelvekben is ennyire körülírható, ha már onnan eredeztetik.
*Ézsau – neve eredetileg Izsó, jelentése: szőrös, az erősen szőrös izsópról (Hyssopus ssp. canescens), http://www.egeszsegtukor.hu/gyogynoveny-lexikon/izsop.html Izsó (Ézsau) születéséről: „És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak…” (lazsnak = szőrzsák) Biblia: I.Móz. 25:25 A név Izsóról Ézsaura módosult a héber nyelv kialakulása után.