LEN – Rostjáért és olajos magváért termesztett, kék virágú növény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A LEN L.N – N.L gyök: LeN – NőL. A LEN szó önmagában jelzi a hosszúra NŐLt, NYÚLt növényt. Ehhez hasonló a voNUL, voNAL. Hosszú a NYÉL és hosszúra NYÚLik a NYELv, a NYÁL is.
A LEN kiemelkedő tulajdonsága a durvább kenderhez viszonyított fINomság, fINom hosszúra nyúló rostjai vannak. Az angol LINen, olasz LINo, szuahéli LIN, román IN, német LEIN, francia LIN és mások, amelyekben, mindannyiban jelen van a fINom IN gyöke. A szláv nyelveken is hasonló a neve. Az IN gyök összes jelentésbeli értelme csak magyarul magyarázható. Meglehet, hogy a LEN, LIN megnevezés párhuzamban élt az ősmag-nyelven. Az IN ősgyök nőiségi jellemzők kifejezője: csINos, csINtalan, INcselkedő, fINom, rINgat, INtim, kacsINt és mások. A L.N – N.L gyök és könnyedséget kifejező, így nőiséghez kapcsolódó. Jelen van sok női névben: JóLáN, ILoNa, KorNéLia, NeLly LeNke, MariLyN, JuLiáNna, LiNda, YLÉNia stb. Ezek a nevek mind az egynyelvűség idején alakultak ki. A fehér szín a női tisztaságigény kifejezője, és így a LENvászon fehérsége a nőiséghez, a fehérnéphez kötődik. A CzF Szótár leírásából: „Egyezik vele a görög linon, latin linum, német Lein, szláv len lan stb. Ha tekintetbe vesszük, hogy ezen növénynek legkitünőbb és leghasznosb tulajdonsága az emberi nemre nézve abban áll, hogy finom s hosszura nyuló héjszálai vannak, okszerüleg állithatjuk, hogy nevét ezen tulajdonságától kapta, s ennélfogva alapfogalom benne a finomság, finomra nyúlás, foszlás.” A gyökhasonlóságok itt is az ugyanazon nyelvből eredés bizonyítékai.
LENCSE – Lilás pillangós virágú, magváért termesztett hüvelyes növény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: déli szláv] A LENCSE L.N – N.L gyök: LeN – NeL. A CzF Szótár magyarázata szerint: „[…] alapfogalom benne a lapos alak, minek tökéletesen megfelel az alacsonra mutató magyar le és len (lent); t. i. lencse jelent oly magot, mely lelapúl. Innen a közmondás: Nem mind lencse, ami lapos.” Az biztos, hogy a LENCSEétel, a készítésétől függően ízletes, fiNCSi azaz finom. Egyik szófordított alakja CSELEN, a másik ENCSEL. A bibliai Jákób egy tál LENCSÉvel csENCSELve CSELEN vette meg bátyja, Ézsau* elsőszülöttségi jogát, aki hanyagul lemondott arról, mintegy odadobta érte. Az NCS kötött mássalhangzó-páros sok szóban értelemhordozó, de hangösszefüggésekből eredően jelentése változó. Jelen van a leNCSe mellett a kiNCS, szereNCSe szavakban is, és valószínű innen a LENCSÉvel kapcsolatos hiedelem, amely szerint újesztendőre LENCSÉt kell főzni, mivel kiNCSet, bőséget hoz. A LEN – NEL gyökszó könnyedséget kifejező, így nőiséghez kapcsolódó. Finom simasága, alakja miatt kedvelt. A LENCSEalakra formált anyagból készült gyöngysorok kedveltek voltak a nők által ősidők óta. A LEN – NEL gyökszó beépül sok női névbe (a len címszónál). Az N.CS – CS.N gyök: NiCS – CSiN, amely a végletek CS hangjából (kicsinyező – csúfoló) és a Nőiség rejtelmes zöNgéjű daloló N hangjából áll, CSINtalan játékosságot kölcsönöz a kifejezéseknek. Ilyen a CSINos, kis NŐCike (cs > c), aki tetszeni akarván, ujjaival CSINtalanul iNCSelkedőn CSavargatja hajtiNCSét, amellyel, mint agaNCSaival ágak közé akadt szarvasbikát ejti rabul a férfit, biliNCSeli magához, hogy bogáNCSként ott ragadjon. De utal CSavaros látványra, CSINálmányra, kötésre, kötődésre az abroncs, bakancs, furdancs, gáncs, kilincs, ízre a narancs szóban. Remélhetőleg a déli szláv nyelvekben is ennyire körülírható, ha már onnan eredeztetik.
*Ézsau – neve eredetileg Izsó, jelentése: szőrös, az erősen szőrös izsópról (Hyssopus ssp. canescens), http://www.egeszsegtukor.hu/gyogynoveny-lexikon/izsop.html Izsó (Ézsau) születéséről: „És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak…” (lazsnak = szőrzsák) Biblia: I.Móz. 25:25 A név Izsóról Ézsaura módosult a héber nyelv kialakulása után.