LEKVÁR – Gyümölcsből cukorral főzött édes, pépes élelmiszer. [bérnyelvészet szerint: szlovák < német < latin < görög]
A LEKVÁR szó a LÉ – ÉL ősgyökből induló L.K – K.L gyök: LeK – KaL bővítménye. A LEK gyök jelenti a helyet is – LAK, LEK, LÉK, LIK – mély edény, ahol a munkafolyamat történik. Fordítottja a KEL, KAL stb. a körmozgásos KALányolás leírója.
A KV hangcsoport – EKVÁ – a lEKVÁrfőzés igyEKVŐ, figyelmet igénylő teVéKenység, különben odaég az edény aljára. A LEKVÁR főzése cselEKVŐ munka. Mondhatnánk úgy is: nincs menEKVÉs, ha belekezd, végig kell csinálni. A KV páros, mint K.V – V.K gyök: KaV – VaK a KAVar, KEVer, VAKar, VÉKa szavak alkotója.
A szózáró V.R – R.V gyök: VáR – RaV, jellemző, hogy sokáig kell VÁRni, kaVARni, kaVARgatva kiVÁRni, ameddig eléri azt a sűrűséget és természetes édességtartalmat, hogy cukor és tartósítószer adagolása nélkül is elálljon, s legyen egész évi kenyérREValó CSEMege, CSAMiga.
Hogyan készült valaha, vagy készül ma is a LEKVÁR? Azért ez a kérdés, mivel a görögöket is említi, sőt főeredőként jelöli. Ógörög nyelvről lehet szó. A szóban tengelyhangzó a KV páros. Bevezetőként, bemelegítőként néhány KV páros vonatkozás, amelyek nem meghatározók a megnevezésben, de mégis ott vannak. A LEKVÁR főzéséhez tüzet kellett tenni, amelyet KOVával csiholtak. Szükség volt egy darab egy- vagy kétVÉKás üstre (ez nagyon régi űrmérték, 1 véka = 20 l), amelybe nagy mennyiségben bele lett raKVa a gyümölcs. És most jön a névadó! A legjellemzőbb: elejétől végig KAVarni kell, főleg az egyre növEKVŐ hő miatt, és nemcsak akárhogy! Kötelező LE végig, az aljáig, fenekéig állandóan KAVarni, LEKaVARni, különben odaég menthetetlenül, és lesz mit leVAKarni. LEKaVAR, ez a LEKVÁR egyik névadó jellemzője.
Nagyanyám – elmondása szerint – nagy családjának főzvén egész éjszaka kavarta (lekavarta – lekvarta) míg LEKVÁR lett. Az már természetes, hogy a végén még az üst KÁVájáról is muszáj leVAKarni.
LeKVáR – LeKaVaR – LeVaKaR hangváz: L-K-V-R – L-K-V-R – L-V-K-R.
Hozzáteendő, hogy jó LEKVÁR a LÉdús gyümölcsből lesz, mert abból áll össze az ízes, édes sűrítmény. A jó LEKVÁRba nem kell cukor, sem más adalék. Addig kell főzni, ameddig minden más elpárolog belőle, és csak a gyümölcs LEGje (lek) marad. Ez volt a tartósítás titka a régi világban (a befőttnél is). Amikor kifőtt a LEKVÁR, akkor a szomszédasszonyt, rokont áthívta kóstolóra: Gyertek, kóstoljátok meg: VÁRLAK.
LeKVáR – VáRLaK hangváz: L-K-V-R – V-R-L-K.
A kóstolás után lett ELRAKVA a LEKVÁR a kamrába a polcokra.
LeKVáR – eLRaKVa hangváz: L-K-V-R – L-R-K-V.
A LEKVÁR készítésével, főzésével kapcsolatos felsorolt tevékenységek, a körülötte történő események megnevezései, kulcsfontosságú értelemhordozóként beépültek a LEKVÁR szóba, mint névadó jellemzők.
Ha végigmegyünk az említett nyelvek szótárain egyedül a szlovákkal talál a LEKVÁR szó, mert azok meg a magyarból vették, ami azt jelenti, hogy nekik sem LEKVÁRjuk, sem szavuk nem volt hozzá. Hasonló a máramarosi román silvoiz, azaz szilvaíz (vagy a palincă = pálinka).
Az angol JAM is az ősnyelvi, ómagyar CS.M – M.CS gyökből: CSeM, CSaM – MaCS, CSEMegéből, CSAMigából ered.
Gondolom, hogy ezt a fenti okfejtést a görög marmelada, német marmelade, vagy a latin pulpa prunorum (szilvaíz) és a szlovák lekvár (sic) szavakkal is végig lehet vezetni az illető nyelveken addig, ameddig LEKVÁR lesz belőle.
A hivatalos nyelvészet a görög, latin LIQUO szóból eredezteti, amelynek jelentése: folyadék, LÉ. Csak hát a LIquo szógyöke is az ómagyar ősnyelv LÉ ősgyökéből módosult az ógörög nyelvben.
KV – VK értelmi kapcsolat: a leKVár finom, KedVenc nyelVKözeli, szíVKözeli csemege.