LEKVÁR – Gyümölcsből cukorral főzött édes, pépes élelmiszer. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szlovák < német < latin < görög] A LEKVÁR L.K –K.L gyök: LeK – KaL. A szó a LÉ – ÉL ősgyökből indul. A LEK gyök jelenti a helyet is – LAK, LEK, LÉK, LIK – ahol a munkafolyamat történik.
Fordítottja a KEL, KAL stb. a körmozgás KALányolás leírója. A KV kötött mássalhangzó-páros jelzi, hogy a LEKVÁRfőzés igyeKVő, cseleKVő, figyelmet igénylő teVéKenység, különben odaég az edény aljára. Mint K.V – V.K gyök: KaV – VaK a KAVar, KEVer, VAKar, VÉKa szavak alkotója. Nincs más: LEKaVAR – LEKVÁR. Ha végigmegyünk az említett nyelvek szótárain egyedül a szlovákkal talál a LEKVÁR szó, mert azok meg a magyarból vették, ami azt jelenti, hogy nekik sem LEKVÁRjuk, sem szavuk nem volt hozzá. Hasonló a máramarosi román silvoiz, azaz szilvaíz. Hogyan készült valaha, vagy készül ma is a LEKVÁR? Azért ez a kérdés, mivel a görögöket is említi, sőt főeredőként jelöli. Ógörög nyelvről lehet szó. A szóban tengelyhangzó a KV páros. Bevezetőként, bemelegítőként néhány KV páros vonatkozás, amelyek nem meghatározók a megnevezésben, de mégis ott vannak. A LEKVÁR főzéséhez tüzet kellett tenni, melyet KOVával csiholtak. Szükség volt egy darab egy- vagy kétVÉKás üstre (ez nagyon régi űrmérték), amelybe nagy mennyiségben bele lett raKVa a gyümölcs. A LEKVÁR főzése cseleKVő munka. És most jön a névadó! A legjellemzőbb, elejétől végig KAVarni kell, főleg az egyre növeKVő hő miatt. És nemcsak akárhogy! Kötelező LE végig, az aljáig, fenekéig állandóan KAVarni, LEKaVARni, különben odaég menthetetlenül, és lesz mit leVAKarni. A LEKaVARás a LEKVÁR egyik névadó jellemzője. Nagyanyám – elmondása szerint – nagy családjának főzvén egész éjszaka kavarta (lekavarta – lekvarta) míg LEKVÁR lett. Az már természetes, hogy a végén még az üst KÁVájáról is leVAKarni. Hozzáteendő, hogy jó LEKVÁR a LÉdús gyümölcsből lesz, mert abból áll össze az ízes, édes sűrítmény. Az is jellemző, hogy sokáig kell VÁRni, (ka)VÁRni, ameddig eléri azt a sűrűséget és természetes édességtartalmat, hogy cukor és tartósítószer adagolása nélkül is elálljon. A jó LEKVÁRba nem kell cukor, sem más adalék. Addig kell főzni, ameddig minden más elpárolog belőle, és csak a gyümölcs LEGje (lek) marad. Ez volt a tartósítás titka a régi világban. Gondolom, hogy ezt az okfejtést a görög marmelada, német marmelade, vagy a latin pulpa prunorum (szilvaíz) és a szlovák lekvár (sic) szavakkal is végig lehet vezetni az illető nyelveken addig, ameddig LEKVÁR lesz belőle. A hivatalos nyelvészet a görög, latin LIQUO szóból eredezteti, amelynek jelentése: folyadék, lé. Csak hát a LIquo szógyöke is az ősmag(yar)-nyelv LÉ ősgyökéből módosult.