LAVÓR – Mosdótál. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia] A LAVÓR L.V – V.L gyökből induló szó: LaV – VaL. Eltérően a magyar nyelvtől –, amelynél a szapuló szóban mind a SZAPpan, mind a mosóLÉ benne foglaltatik – a latinutód nyelvek a SZAPpan s a MOsás műveletét külön írják le, amelyre szintén a LÉ gyököt, a LEVEt használják. Például: olasz LAVAggio, spanyol LAVAdo, francia LAVAge, portugál LAVAgem. Franciául LAVOir = mosókonyha. A SZAPPAN szó módosult szóalakjait használják: latin SAPonem, galíciai XABón, katalán SABó, olasz SAPone, spanyol JABon, francia SAVon, portugál SABao. A hivatalos nyelvészet szerint a francia és német nyelvekből örökölte meg a magyar nyelv a LAVÓR szót. Ha a LAVÓR szót nem a latin, német grammatica, hanem a sajátos magyar nyelvelemző módszerrel vizsgáljuk meg, érdekes szóképet kapunk. Valaha minden edény fából készült. A művelet neve ROVÁS. A régi mosdóedények mind fából voltak kiRÓVa. Régies nyelvezettel: RÓVAL*. E módon, tehát róVAL, roVALYként készült a VÁLú, VÁLYú. Ezt székelyül ma is VÁLúnak nevezik. Ha a RÓVAL szót, a művelet nevét fordítjuk, megkapjuk a művelettel készült tárgy nevét: LAVÓR. Érdekes még, hogy a rÓVAL készült LAVÓr általában OVÁLis alakú. A LaVóR valaha RóVaL készült. A RóVaL készülő LaVóR egy női óhajt megVaLósító, azt VaLóRa VáLtó szándék, azért, hogy ne kelljen az asszonykának mindig a FoLóRa (v > f) vinni a szennyest. A LaVóR – RóVaL hangváz: L-V-R – R-V-L. A LAVÓRba LEVet, azaz vizet csORgatnak, abban fORgatják mosáskor a ruhát. A V hangcsoport – AVÓ – a lAVÓrba, rOVÁlyba lEVEt öntenek, és feljAVUló folyamat játszódik le benne: tisztÁVÁ vÁLIk a lAVÓr lEVÉben mosva. Végül az elAVUlt, piszkos lEVEt kiloccsantják. A lAVÓr lEVE kAVArható. Kiloccsantáskor kAVArogtatva öblítik a lAVÓrt. Az ilyen rOVÁl, rOVÁly lAVÓrszerű vályúkban, annak sAVAs lEVÉben csÁVÁzták a bőröket. A ROVÁLY, LAVÓR ősi szavak. A latin nyelv megörökölte, majd átvette a többi latinutód, köztük a francia nyelv. A LAVÓR szó sosem halt ki a magyar nyelvből, mindig megvolt valamely táj nyelvében.
/*/ Ezt a – Létezést, éLetet, cseLekvést, vaLót jelentő – L hangot, igevégződésként mai napig használják a Székelyudvarhely környéki a falvak lakói: nőL a fű, fa, főL a leves stb. A fű le van kaszálvaL, de a fák töve kihagyvaL. Ha a fű le van vágvaL, kaszálvaL, attól tovafelé nőL a sarjú. Vitathatatlan, életképes – ma is élő – régies kifejezés. Tehát a fa ki volt RÓVAL LAVÓRnak.