LÁVA – A tűzhányó kráterén át feltörő folyékony kőzet. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: olasz] A tűzhányó LEVE. Ha székölyösön, falusiason mondom: LÁVÁ. Ez magyar, és nem olasz. Magyarul ez még magyarázható: a föld altalajának izzó VÁLAdéka, mely a hideg levegőn meg ALVAd.
Tehát magyar nyelven három névadó jellemzője van. Lehet próbálkozni olasz nyelvi tornagyakorlatra is. Az etruszkok, a szicíliai siculusok ősmag(yar)-nyelvéből kialakuló latin, majd az olasz nyelv megörökölte azoktól, épp mint a beton, betum, betöm vagy cement, tement, tömént használható vezúvi homok alkalmazása nyomán kialakult szavakat.
LAVÓR – Mosdótál. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia] Eltérően a magyar nyelvtől, melynél a szapuló szóban mind a szappan, mind a mosóLÉ benne foglaltatik, a latinutód nyelvek a szappan s a MOsás műveletét külön írják le, melyre szintén a LÉ gyököt, a LEvet használják: olasz LAvaggio, spanyol LAvado, francia LAvage, portugál LAvagem. A francia LAVOIR – mosókonyha, innen van a LAVÓR szó, de amelynek az eredete a magyar LÉ gyökből indult hajdanán, átvette a latin (lavor), majd a francia (lásd: láva). A régi mosdóedények mind fából voltak kiRÓVa. Ilyen a vályú is (rovály). A laVÓR valaha RÓVa készült LÉ azaz víz tárolására.
A szó a latin nyelvek által megörökölt, és később onnan módosult alakban visszatért.