LATIN – Az ókori rómaiaktól – a római katolikus egyházban napjainkig – használt indoeurópai nyelv. Az a nép, amely e nyelvet beszélte. [A hivatásos nyelvészet szerint: latin] A LATIN szó az L.T – T.L gyökből indul: LaT – TaL. LATIUM az elemzők szerint széles térséget jelent, s ez a valóság. LATium széles térség. TerüLETe messzire beLÁTható. Azonban az ősnyelv szóalkotó szabályai szerint egy megnevezés mindig több névadó jellemző összhangja nyomán jöhet létre, és ragadhat meg tartósan a nyelvben. A T hangcsoport – ATI – LATIum földje ITAlia földnyelvén terült el, s hasonlóan ETElköz nevéhez: ITAlközi földnyelv, amelyet két oldalról vizek hATÁrolták, hATÁrolják. A T.N – N.T gyök: TiN – NeT, sima felületet jelent. A nyugodt TENger felszíne vagy a keNETtel síkosított TENgely. A laTINok sima terüleTEN laktak. ITALköz, vagyis ITALia széles földjéN, a LATon, LATin lakott ITAL népe. Látható, hogy az N hang csak helyet jelölő, azaz helyrag. A sima, egyenes terüLETeN lakókat jelöli, akik LETeN, LAToN, LATiN laktak. Ők voltak a LATI nép, ITALia lakói. ITALia, ITALközi, VÍZközi, ITALi. Volt közük a LATIn lakók nevének a terület nevéhez, amelyen laktak? Írjuk le: ITAL – LATI. ITALon, LATIn lakó TALIánok. LaTiN – iTaLoN – TaLiáN hangváz: L-T-N – T-L-N – T-L-N. Tehát az ITAL földjén, ITALián lakó LATInok TALIánok voltak és maradtak. Azonban – mivel a szó az ősnyelvi szóképzés szabályai szerinti – így e megfejtést csak magyar nyelven lehet megejteni, s ennek a megfejtésnek csak magyarul van értelme.