LÁRIFÁRI – Párbeszédben komolytalannak ítélt közlés, kérés elutasítására mondják. Mesebeszéd. Hiábavaló beszéd. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A LÁ ősgyök, a LÁRMA szóban emelt hangot leíró. Az L.R – R.L gyök: LáR – RáL, jelen van a LÁRma, káRÁL, kikiRIL és más hangoskodást leíró szavakban. Az R hangcsoport – ÁRI – a beszéddel, hangkibocsátással kapcsolatos kifejezésekben: gARAt, tOROk, ÁRIázik, bARIton, bURROg, cIRIpel, csÁROg, csIRIpel, csIRIkol, csEREG, csÖRÖg, csÖRÖmpöl, dEREg, dÖRÖg, dURROg, gÖRRÖg, hARAngoz, hURROg, hÖRÖg, kÁRÁl, kURROg, köszÖRÜl, mOROg, palávEREz, sURROg, tÁROgat(ó), vAROg, zavAROg, zEREg, zÖRÖg, zŰRÖz és mások.
Az F hangcsoport – IFÁ – a beszéddel, hangkibocsátással kapcsolatos kifejezésekben: bÖFÖg, cÁFOl,, csÚFOl,, kAFFOg, lAFOg, nyAFOg, nyIFOg, nyIFI-nyAFI, pÖFÖg, pUFOg, pÜFÖg, rÖFÖg és mások. Az F.R – R.F gyök: FöR – RöF a FÖRmed, RÖFfen és más szavakban. De az F > V hangváltás mást is kihoz. A V.R – R.V gyök: VeR – RiV a kifejezési módokat folytatja: VERbál, VORbál, VARrog, zaVARog, paláVERez, RIVall, megROVás stb. Ez utóbbi az ősi írásra is utal, mint kifejezési eszközre. A LÁRIFÁRI szóban az unalomig ismételést – lálálálá – jelenti. A RI ősgyök az áRIázik, RIppadozik, RIvall, RIog, RIkolt, RIkkant, RIcsajoz szavakban meghatározó. A FÁ ősgyök is magasra mutat (fa). Az ÁR is magas állás, itt az éneklés magas hangja, az ÁRia (lárifári). Ez is az ősmag(yar)-nyelvből vette eredetét. Semmilyen német elem nincs a szóban, és nem is lehet átfogó magyarázatot adni e szóra németül..
LÁRMA – Emberi, állati eredetű hangos, tartós kellemetlen zaj. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < olasz] A LÁRMA szó L.R – R.L gyökből ered: LáR – RáL, jelen van a LÁRma, káRÁL, kikiRIL, peREL, pöRÖL és más hangoskodást leíró szavakban. A LÁ magas hang, az éneklés hangja. A LÁRifári fölösleges hangoskodás. Az RM hangcsoport – ÁRMA – többnyire hangvonatkozású. Példa rá: csÁRMA, fÖRMEd, mORMOl, de dURMOl is, amely hangos alvást jelent. Az ÁRMÁdia szóban is van hangvonatkozása, a hajdani fegyverek, ÁRMÁk: kardok, páncélok stb. csörömpölő csÁRMA, lÁRMÁja okán. A szó elemei ősmag(yar)-nyelvi gyökök. Az R.M – M.R gyök: RoM – MoR, hangjaival épül a MORaj, REMeg, RÉM, ROM. A LÁRMA okától, milyenségétől függően van értelmi kapcsolat ezekkel. Külön és együtt is magyar nyelvi jellemzőik vannak. Ami a szerkesztők eredet megállapítását illeti: az RM páros a geRMán szóban is magyar eredetű megnevezésre vall. Az állandóan GERjedező, ÁRMÁnykodó törzsek ősmag-nyelvi, ősmag(yar)-nyelvi megnevezése volt. Az aLARMAre olasz szó, nem az egyetlen, amely az ősmag(yar)-nyelvi eredetre utal. (Az abbordo – közeledés, az rd páros a fordul, gördül szavakban a valaki, valami felé fordulás, és így a közeledés gondolata is benne van. Az abbraccio – ölelés, az ab kör, a br páros a burok kulcshangjai, de az abroncs is a teljes körülölelést jelenti. Az abluente – mosó, öblítő, az abortire – elvetél, az rt páros az árt, irt szavak kulcsa, a vetélés is ilyen. Az accatastare – felhalmozás, a szt az asztag, asztal szavakban.) Az olasz szavakban levő kötött mássalhangzó-párosok igazolják magyar nyelvből eredésüket. Persze, latin közvetítéssel kerültek az olasz, de a többi latinutód nyelvekbe is. A LÁRMA ragadós, könnyen átterjedő, rossz légkörű tömegjelenség. Megfigyelhető embernél állatnál egyaránt a túlharsogásra való hajlam. A LÁR-MA – MA-LÁR fordításból látszik, hogy a MALÁRia nevű ragályos, halálos betegség neve is ősmag(yar)-nyelvben alakult ki és onnan örökölték az utódnyelvek. A szavak hangváza: L-R-M – M-L-R, azonos hangokra épül.