LAPÁT – Darabos vagy szemcsés anyag továbbítására, rakására való nyeles eszköz. [MÉKSZ szerint: szláv] A LAPÁT L.P – P.L gyökbővítmény: LaP – PaL. A magyar LAPÁT szó azt is elmondja, hogy a LAP többször oda-vissza ÁThelyezve végzi munkáját. Akár az evező-LAP-ÁTot is minduntalan ÁThelyezzük, de földet, homokot, kavicsot rakva, az egyik csomóból ÁTLOPjuk az anyagot a másikba a LAP-ÁT-tal. A LAPÁT olyan, mint egy LAPos TÁL. Lehet vele LAPogATni. A LAPÁT – TÁLAP fordítás azt mutatja, hogy egy TÁLszerű LAP. Egy LAPos nyeles TÁL, amellyel ÁThelyezhető egy nagyobb rakás anyag apró LÉPésekben. A P hangcsoport – APÁ – a lAPÁttal lehet lAPOgatni, lAPÁtolni, kOPOgtatni, akár növényt ÁPOlni is. ÉPÍtésnél nélkülözhetetlen. A lAPÁttal IPArkodni kell, különben nincs szAPOrája a munkának. Alkalmazzák lÁPOk vizének lecsAPOlási munkálatainál vÁPÁk ásásához. Amikor nem dolgoznak vele, lAPUlva pihen. Van szóróLAPÁT is, amelyet régen a gabona megtisztítására használtak, de a molnár a lisztet is azzal rakja a zsákba. A sütésnél is használják. Legtöbbször a baromfiknak is azzal szórtak gabonát. Tehát a szófordítás nyomán kialakul a LAPÁT – TÁPAL, azaz TÁPOL – PÁTOL (pátyol). Ha egy dombot akarunk kialakítani, például ágyásnak, oda földet kell PÓTOLni. E munkát LAPÁTtal (kapával, gereblyével) végezzük. A P.T – T.P gyök: PáT – TéP, könnyen szétPAllhaTót, szétválót, rePEDőt (t > d), TÉPhetőt jelent. Ilyen LAPosan rétegződők a PÁTok, de PALa is, amelyek akár LAPÁTtal is szétfeszíthetők. A fent leírtakból látható az L-P-T hangváz szerepe, annak fordulatai, átrendeződéssel a felhasználtság függvényében. LaPáT – TáPoL – PóToL hangváz: L-P-T – T-P-L – P-T-L. Mindez csak magyarul mondható el így a LAPÁTról, „szlávul” nem. Erről szól a CzF Szótár ismertetője is: „Megegyezik vele a szláv lopata, de azért eredeti magyarságát annál kevésbbé lehet kétségbe hozni, mivel a magyarban nemcsak gyöke közismeretű, hanem számos rokonhangu, s értelmü szók nemzetségével áll öszveköttetésben, holott a szláv nyelvben ezt nem találjuk.” Kiem K.S. Érthető: minden jellemzőjére csak a mai magyar nyelvben találunk rá. Az összes szláv nyelvet megtornáztathatják, mert a fenti értelmet elemenként nem tudják kigyúrni belőlük. De nyelvészként lehet, szabad, sőt kötelező küszködni a hivatalos nyelvészi „mundér becsületének” védelméért.