LAPÁT – Darabos vagy szemcsés anyag továbbítására, rakására való nyeles eszköz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A LAPÁT L.P – P.L gyökbővítmény: LaP – PaL. A LAPÁT elsődleges tulajdonsága: LAPos. A másik, hogy vele egyik helyről a másikra helyeznek, raknak ÁT Innen a LAP-ÁT LAPÁT. Az evezőLAPÁTot szintén állandóan ÁThelyezik. Mindez magyarul. Van szóróLAPÁT is, amelyet régen a gabona megtisztítására használtak, de a molnár a lisztet is azzal rakja a zsákba. A sütésnél is használják. Legtöbbször a baromfiknak is azzal szórtak gabonát. Tehát a szófordítás nyomán kialakuló LAPÁT – TÁPAL, azaz TÁPOL találó rá. A LAPÁT – TÁLAP fordítás azt mutatja, hogy egy TÁLszerű LAP. Egy LAPos nyeles TÁL, amellyel ÁThelyezhető egy nagyobb rakás anyag apró LÉPésekben. A CzF Szótár ismertetője: „Megegyezik vele a szláv lopata, de azért eredeti magyarságát annál kevésbbé lehet kétségbe hozni, mivel a magyarban nemcsak gyöke közismeretű, hanem számos rokonhangu, s értelmü szók nemzetségével áll öszveköttetésben, holott a szláv nyelvben ezt nem találjuk.” Érthető: minden névadó jellemzőjére a mai magyar nyelvben találunk rá.
LÁRMA – Emberi, állati eredetű hangos, tartós kellemetlen zaj. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < olasz] A LÁRMA szó L.R – R.L gyökből ered: LáR – RáL, jelen van a LÁRma, káRÁL, kikiRIL és más hangoskodást leíró szavakban. A LÁ magas hang, az éneklés hangja. A LÁRifári fölösleges hangoskodás. Az RM többnyire hangvonatkozású kötött mássalhangzó-páros. Példa rá: csárma, förmed, mormol, de a durmol is, amely hangos alvást jelent. A szó elemei ősmag(yar)-nyelvi gyökök. Az R.M – M.R gyök: RoM – MoR, hangjaival épül a MORaj, REMeg, RÉM, ROM. A LÁRMA okától, milyenségétől függően van értelmi kapcsolat ezekkel. Külön és együtt is magyar nyelvi jellemzőik vannak. Ami a szerkesztők eredet megállapítását illeti: az RM páros a geRMán szóban is magyar eredetű megnevezésre vall. Az állandóan GERjedező, ÁRMÁnykodó törzsek ősmag-nyelvi, ősmag(yar)-nyelvi megnevezése volt. Az aLARMAre olasz szó nem az egyetlen, amely az ősmag(yar)-nyelvi eredetre utal. (Az abbordo – közeledés, az rd páros a fordul, gördül szavakban a valaki, valami felé fordulás, és így a közeledés gondolata is benne van. Az abbraccio – ölelés, az ab kör, a br páros a burok kulcshangjai, de az abroncs is a teljes körülölelést jelenti. Az abluente – mosó, öblítő, az abortire – elvetél, az rt páros az árt, irt szavak kulcsa, a vetélés is ilyen. Az accatastare – felhalmozás, a szt az asztag, asztal szavakban.) Az olasz szavakban levő kötött mássalhangzó-párosok igazolják magyar nyelvből eredésüket. Persze, latin közvetítéssel kerültek az olasz, de a többi latinutód nyelvekbe is. LÁRVA – Átalakulással fejlődő állat átmeneti fejlődési alakja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] A LÁRVA szó L.R – R.L gyökbővítmény: LáR – RáL, A LÁRVA a hernyónak oly burokképződménye, amely száraz mozdulatlan. Külsőre száraz. A latin nyelvbe az ősmag(yar)-nyelvből jutott. Az RV páros léte a bizonyíték eredetére, amely a LÁRVA száraz, rideg párhuzamát adja néhány szóban: árva, durva, hervad, márvány, mogorva, murva, sorvad, szarv stb. Az R.V – V.R gyök: ReV – VeR, hangjaival alkotható hasonló értelmű szavak: meREV, REVes. Tehát ősmag(yar)-nyelvi szó. Bizony. LASKA – Metélt tészta. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: északi szláv < török < perzsa] A LASKA L.S – S.L gyökbővítmény: LaS – SáL (l > v: sáv). Az egyértelmű, hogy a LASKA alapanyaga a nagyon vékonyra, LAPOSra kinyújtott tészta. Abból metélik szárítás után, majd tovább szárítják. Tehát a LASKA szó a magyar LApoSKA rövidült alakja. Az SK párosnak van némi kicsinyítő értelme, bár nem oly mértékben, mint CSK hangokból álló párosnak. Ilyenek: galuska, sáska, sóska, suska, táska, tuskó, tüske stb. Mint S.K – K.S gyök: SoK – KaS. nagy mennyiségről beszél. Ha fordítjuk: KALAS. Ez nem értelmes szó így, de rávilágít a LASKAtészta készítési módjára. A KAL körértelmű gyökszó, és a tésztát körforgó hengeres fával nyújtják vékonyra. Különben tésztából készül a KALÁCS, amely a LASKÁnak is alapanyaga. A LASKA LApoS, keSKeny, SÁLszerű tésza sáv, csík. Minden jellemzője magyarázható magyar nyelven. A CzF Szótár szerint: „Gyöke vagy las, melyből lett lasogó, lasgó, laskó, laska, mely a magyar laskával szinte rokonitható, vagy talán inkább a lap gyökből származott laposka hasonértelmü szónak megrövidített mása, mely a székelyeknél ma is divatozik. Az olasz lasagna vékony és széles metéltet jelent. Mindenesetre alapfogalom benne a terjeszkedést jelentő LA.” Kiem. K.S. Érdekes a szerkesztők által „megálmodott” származási vonal, de hiába minden idegen eredetre törekvő megállapítás, a LASKA ősmag(yar)-nyelvi szó, mivel minden szóalkotó elem értelmes magyar gyök, kiterjedt bokrosodó kapcsolattal.