LAPÁT – Darabos vagy szemcsés anyag továbbítására, rakására való nyeles eszköz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A LAPÁT L.P – P.L gyökbővítmény: LaP – PaL. A LAPÁT elsődleges tulajdonsága: LAPos. A másik, hogy vele egyik helyről a másikra helyeznek, raknak ÁT Innen a LAP-ÁT LAPÁT. Az evezőLAPÁTot szintén állandóan ÁThelyezik. A LAPÁT – TÁLAP fordítás azt mutatja, hogy egy TÁLszerű LAP. Egy LAPos nyeles TÁL, amellyel ÁThelyezhető egy nagyobb rakás anyag apró LÉPésekben. Mindez csak magyarul mondható el így. A P hangcsoport – APÁ – a lAPÁttal lehet lAPOgatni, lAPÁtolni, kOPOgtatni, akár növényt ÁPOlni is. ÉPÍtésnél nélkülözhetetlen. A lAPÁttal IPArkodni kell, különben nincs szAPOrája a munkának. Alkalmazzák lÁPOk vizének lecsAPOlási munkálatainál vÁPÁk ásásához. Amikor nem dolgoznak vele, lAPUlva pihen. Van szóróLAPÁT is, amelyet régen a gabona megtisztítására használtak, de a molnár a lisztet is azzal rakja a zsákba. A sütésnél is használják. Legtöbbször a baromfiknak is azzal szórtak gabonát. Tehát a szófordítás nyomán kialakul a LAPÁT – TÁPAL, azaz TÁPOL – PÁTOL (pátyol). Ha egy dombot akarunk kialakítani, például ágyásnak, oda földet kell PÓTOLni. E munkát LAPÁTtal (kapával, gereblyével) végezzük. A P.T – T.P gyök: PáT – TéP, könnyen szétPAllhaTót, szétválót, rePEDőt (t > d), TÉPhetőt jelent. Ilyen LAPosan rétegződők a PÁTok, de PALa is, amelyek akár LAPÁTtal is szétfeszíthetők. A fent leírtakból látható az L-P-T hangváz szerepe, annak fordulatai, átrendeződéssel a felhasználtság függvényében. A CzF Szótár ismertetője: „Megegyezik vele a szláv lopata, de azért eredeti magyarságát annál kevésbbé lehet kétségbe hozni, mivel a magyarban nemcsak gyöke közismeretű, hanem számos rokonhangu, s értelmü szók nemzetségével áll öszveköttetésben, holott a szláv nyelvben ezt nem találjuk.” Kiem K.S. Érthető: minden jellemzőjére csak a mai magyar nyelvben találunk rá.
LAPU – Nagy levelű gyomnövény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A LAPU L.P – P.L gyökbővítmény: LaP – PaL. A LAPU a LA ősgyökből indul, amely szétterjedést jelent. A LAPU szó a LAPos alakra, de a LAPUló tulajdonságára is mutat. A P hangcsoport – APU – a kÁPOsztafej szorosan összelAPUló, egymáshoz tAPAdó lAPUkból, levelekből áll. A lAPU nagy lelAPUló levél, amely vizesen rátAPAsztható sima felületre. Ezt a népi gyógyászatban is alkalmazzák. Például a letÉPEtt kÁPOsztalAPU kiváló ízületi daganatokra. A daganat miatt használhatatlan végtagot megÉPÍti (népies). Ez személyes tAPAsztalat. Hasonló gyógyerejű a nadálylAPU, útilAPU stb. A lelAPUló lAPUra könnyen rátAPOsnak. A nagy lAPUjú gyomokat kAPÁval irtják. Ha valaki, valami meglAPUl, azt jelenti, lehető leglAPOsabban elfekszik. Volt nemi értelme is az ősiségben, az egynyelvűség idején. Az ágyékban LAPUló, lelaPULÓ férfi nemi szervet nevezték így. E szót a mai román nyelv használja. Lehet keresni a szláv nyelvekben a fentiekhez hasonló kapcsolatrendszert.