LAKODALOM – a házasságkötést követő nagyobb vendégség, mulatság. Lakoma. A hivatásos nyelvészet nem keresgéli a szó kialakulásának magyar nyelvi lehetőségeit, vonatkozásait. Az egyszerű halandót sem tájékoztatja a szó kialakulásának mikéntjéről. Az erről bővebb ismeretre törekvőt egyszerűen átküldi a finnugor nyelvek sűrűjébe: Ott keresd paraszt, onnan lopta anyátok! S ezzel részéről kész. Leporolja kezét: – Én magyar nem es vagyok! De nézzük – mi, senkik –, akiket érdekel, mivel sajátunk, édes anyanyelvünk, nem, mint a magyarul is beszélő akadémiai nyelvésznek. Nézzük magyar gyöknyelvészet szerinti elemzésben, a gyökök és hangcsoportok értelmének kibontásával. A LAKodalom szó az L.K – K.L gyökből indul: LaK – KaL, LAKodalom alkalmával járták hajdan a KALamajka* táncot is. A LAKodalomban finomnál finomabb éteLEKet, itaLOKat KÖLtenek el, általában jóLAKásig. Nem ilLIK torkoskodni. A K hangcsoport – AKO – vidÉKEnként más a szOKÁs, ezt tisztelni illik. A sokfOGÁsos (k > g), bőséges, ízletes ételek előtt étvágyat fOKOzó itÓKA járja. A jóllAKÁs az esemény egyik jellemzője, a lAKOdalomban lAKOmáznak, és AKÓszámra fogy a bor. A K.D – D.K gyök: KeD – DiK, a laKODalomban, jóKEDv uralkoDIK, ami DIKál, jólesik. A D hangcsoport – ODA – kell a jó nEDŰ, ami jó kEDŰre hangol. Van két szerelmes ODAadó, odaADÓ, ÜDEarcú fiatal, s a vendégek ADAkoznak, hogy bőséggel induljon életük. A D.L – L.D gyök: DaL – LéD, a lakoDALom nem múlhat DALolás, tánc nélkül. Ősnyelven a szerelem másik neve DILi volt. Van egy DALiás vőlegény, s egy DELi szép menyasszony, egy szép lánycseLÉD, egy igazi LÉDi. DŐL a bor, DŐL a jókedv, DŐL a tánc, vigalom. Csak vigyázni – ne legyen a végén DULakodás. Az L hangcsoport – ALO – száll a dALOm, lakodALOm, vigALOm van, ELŐttem az étELEm-itALOm, arrébb egy hALOm üres tányér. A vége felé már kerülget az ÁLOm. Az L.M – M.L gyök: LoM – MoL, a legvégén az ifjú pár is ágyba, aLOMra tér, de MIELőtt elütné őket az áLOM, azért eláMULnak egymás testén, és báMULatos eseményben lesz részük.
/*/ A KALamAJKA – LAKamAJKA, AJKAs, szájas tánc, beKIJAbálásokkal, zajjal. A LAKodalom kalamAJKÁs AJKAs esemény, lehet KAJÁlni, JÁKOlni (szájalni, hangoskodni), KÉJEs csókot adni, kapni.
Töprenghetünk: a finnugor nyelvészet vagy a magyar gyöknyelvészet igazítja útba a szó eredetét, kialakulását kereső egyszerű embert?