LAJBI – Fémgombos férfi-posztókabát, illetve felsőruhaként viselt mellény. Női mellényke. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] A LAJBI a LAJ gyökből indul, amelyről ezt írja a CzF Szótár: „ LAJ1 – elvont gyök, melyből lajha, lajhár, lajhaság, lajház, lajhódik, lajhúl, mindnyájan lágy, tunya, lassu mozgást jelentő szók erednek, melyekben a tunyaság, lassuság fogalma a h közép képzőben, mint szenvedőlegességet jelentőben is fekszik.
LAJ2 – Kriza J. szerént a székelyeknél zsilipen aluli hely, vagy a lezuhanó víznek deszkából vagy fából készült árka, váluja, malomnál a malomkerék fölött. Aláhajlásától (lejtőségétől) sebes haladásától vette nevét.” Kiem. K.S. Tehát van egy LÁGY (gy > j), LAssúság értelme, de van LEJtőként HAJló (h > l) gyorsuló értelme is. Mivel a LAJ magyar szógyök (!), semmi kétség nem fér hozzá, hogy a LAJBI vagy a székely LÁJBI is eredeti magyar szó. A L és H lágy rokonhangok hangok, tehát válthatják egymást. A LAJBI testre HAJló, teljesen illeszkedő felső ruhadarab, amely kigombolva HAJladozik ide-oda. A LAJBI könnyen, gyorsan öltözhető, testhez simuló, illeszkedő, ráHAJló, ráLEJtő ruhadarab. A JB kötött mássalhangzó-páros B hangja váltható: b > f > p > v hangokra. Ez a szófordításnál kap szerepet: LAJBI – BILAJ, ebből: PILAJ – VILAJ. A LAJBI szemPILlantás, VILlanás alatt BILlenthető a VÁLlra. A LAJBI szó még az ősmag(yar)-nyelvben kialakult szó, amely sűrítménye a ruhadarab jellemzőinek, s amelyet később átvehettek az utódnyelvek. A LAJBI, LÁJBI magyar, ezen belül a székely népviselet szerves része ősidőktől fogva. Eredet szempontjából semmi köze ehhez a német nyelvnek, amely történelmi távlatokat nézve fiatal, alig kétezer éves nyelv. Azt, hogy megörökölte az ősmag(yar)-nyelvből, elfogadjuk, de nem tőlük ered, nem tőlük van e szó nekünk. Hasonló a PRUSZLIK, amelyet szintén az ősmag(yar)-nyelvből örökölt meg a német nyelv. Ez a PERESZKE, PERESZLEN szavakból alakult, mint könnyen öltözhető kis női felső ruhadarab. Tovább a pruszlik címszónál.