LAGÚNA – Tengernek homokszigetekkel részben elzárt öble. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: olasz] A LAGÚNA, L.G – G.L gyökből: LaG – GaL. A LAGÚNA, a tengerpart mellett kialakult, de a tengerrel kapcsolatban levő tó, öböl, úgymond: a tenger kiÁGazása. A TÓ tulajdonképpen egy vízzel teli nagy bemélyedés, lyuk, LAK, lék, luk. Mivel az ősmag(yar)-nyelvben mindennek több megnevezése volt, így a tó neve lehetett még: (tenger)szem, ok, LAK, lék, luk is. E gyökből módosult a latin nyelvben lacus, LACUNA alakra. Ebből van az angol lake, román lac, olasz lago, LAGUNA. Az ilyen öböl, szűk, keskeny vízsávval kapcsolódik a tengerhez. Egy szinte különálló LUKON képződött (akona), kevésbé érintik a tenger háborgásai. A G hangcsoport – AGÚ – a lAGÚna csendes lEGUnyadt, nyUGOdt, védett, békés víztükör, a tenger egy szEGElete, zEGE-zUGA. Az N hangcsoport – UNA – a lagÚNA vize fINOman ringató, kívÁNAtos, de a csENdEs, nagy hullámoktól mENtEs UNAlom, hÍNÁr, csÓNAk és más szavakban is jelen van a lagÚNA hANGULAta. Az hogy a LAGÚNA hANGULAtot meghatározó, a kiemelt rész hangváza mutatja. N-G-L – L-G-N azaz La-Gú-Na – h/aN-Gu-La/t. Tehát e szó ősmag(yar)-nyelvi gyökökre, hangcsoportokra épült. Elemezni, értelmét, mondanivalóját felkutatni csak a nyelvi titkok magyarázó nyelvén, a mai magyar nyelven lehet.
A történelem folyamán többen is írtak, szóltak a csendes tengerparti, lagúna menti elmélkedés kellemességéről.