KUTYA – A ragadozók közé tartozó, ház- és nyájőrzésre, vadászatra használt vagy kedvtelésből tartott háziállat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: kutya + ?] A KUTYA K.TY – TY.K gyökből: KuTY – TYöK (k > g: työg).
A KUTYA – bontható, magyarázható ősmag(yar)-nyelvi eredetű szó. A meghunyászkodás jelölése is a KU gyökből indul: KUnyorál, KUnnyog, KUnyászkodó, KUjtorog, KUnyerál, vagy k > h hangváltással HUnyászkodó.
A KU gyök megalázó kicsengésű, a KUTYÁra találóan jellemző. Nem véletlen a KU szótaggal induló névadása. A rászólás is: KUss! A KU gyök ugyanakkor a KÚT, KUTAT alapszava. A KUTAtás ÚTkeresés valami irányába. A KUTYA nyomkövető, KUTAtó állat is. A TY hang magyar nyelven a TYúk, TYuhaj, TYű szavak kezdőhangja. A TYA gyök védelmet jelent a básTYA, báTYA, aTYA szavakban. Szóközi hangként a toTYAkodó, gaTYA (ez is véd: gATYA, a hidegtől) és hasonló szavakban fordul elő. Lazán kötődő, löTYÖGő állapotot jelöl. Ezek a kifejezések a gazdája mellett kötetlenül löTYÖGő KUTYÁra, de a KUTYÁja mellett löTYÖGő gazdira is vonatkoznak. A KUTYA vitathatatlanul az emberhez legjobban KÖTődő állat. De csak ahhoz, aki gondozza. Az állatot lehet, sőt kell szeretni, gondozni, de nem lehet imádati bálvány. A kedvenc rányomja bélyegét az emberre. A magyar valaha lovas népként, lóhátról büszkén felülről szemlélte a világot. Ma a KUTYA fenekétől néz fölfelé KUjtorogva, megHUnyászkodva, szolgaian, gyáván. Sajnos, ez vitathatatlan: kutyával élsz, kutyává válsz! A KUTYA élettere a lakás küszöbtől kifelé volna természetes. Arany János: Családi kör:: „Küszöbre a lábát, arra állát nyújtja.”
KÜSZÖB – Az ajtókeret alsó része. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:? permi] A KÜSZÖB K.SZ – SZ.K gyök: KüSZ – SZüK. A KÜSZÖB hamisíthatatlan magyar szó! A szóban benne a KÜZdelem, amely a KÜSZÖB legyőzését megköveteli. Benne a Botlások lehetősége, a végkifejlet Bizonytalansága. Az életben sok KÜSZÖBbel találkozunk, van, amelyen átlépünk, van olyan, amely visszavet. A KÜSZÖB KÜZdelemre ÜSZKÖlő. Ha győzni akarunk, akár BŐSZ KÜZdelemre is. De, ha átlépünk nehéz KÜZdelmek árán egy KÜSZÖBöt, az azon túl megtalálni vélt Boldogulás ezzel még nincs szavatolva. Még sok-sok KÜSZÖBbel találkozunk, míg végül… a legutolsót is „átlépjük”. Az Ö hang nem véletlen van jelen. A KÜSZÖB a belső élettér és külső tér közti SZÜK határ, KÖZ. Az Ö a kÖr, az ÖB, ÖB-ÖL védettség, a szeretet ÖLelése és a szeretet tÖrvénye a KÜSZÖBön belüli térben. De talán jelzi azt is, hogy odakint a nagy térben bizony más tÖrvények uralkodnak. A nehézségek kiKÜSZÖBölése, akár KÜZdelem árán is, azoknak a KÜSZÖBön, életterünk határán kívülre távolítását jelenti. Egy régi mondás: A KÜSZÖB nagy határ. E mondás oly régi, mint amilyen régi a KÜSZÖB. Érzelmi vonatkozásban is határ, és annak jelentése döbbenetes. Átlépni utoljára az édes szülőház KÜSZÖBét, elhagyni végképp, talán a visszatérés reménye nélkül. Vagy hosszú évek után újra átlépni rajta, találkozni szeretteinkkel, és a régi életterünk számunkra oly kedves, évek hosszú során édes emlékként dédelgetett tárgyaival.