KÚP – Kör alakú alappal és ehhez tartozó csúcsos palásttal határolt test. [szerb–horvát és szlovén] A KÚP K.P – P.K gyök: KúP – PuK (p > b: buk). A KÚP éK alaKÚ pÚPos mértani idom. A KÚP olyan, mint egy kiPUKkant pÚPos, kiálló BUKtató a síkfelületen. A répa, a méhkas is elvékonyodó KÚP alakú. A méhkas neve KAPtár. A vajKÖPülő dézsa is KÚP alakú. Az első KÚPkemencék a KUPtorok, amelyekben a rezet, azaz KUPort, KUPert, KUPrát olvasztották már az Özönvíz előtt léteztek, az egynyelvűség idején. A láng nyelve is felfelé magasodó, elvékonyodó, KÚP, azaz ÉK alakú, mint az elhegyesedő PIRamis (pír – pirul = ég). A körülrakott kövek közé is KÚP alakban állították, állítják a hasábfákat, és úgy gyújtottak, gyújtanak alá. Tehát a KÚP, KOP gyökök ÉKet, hegyes térmértani alakzatot, de tüzet KOPot, POKot (pokol, pék, páka stb.) és kemencét, KUPtort is jelentettek. KAPával húznak KÚP alakú PÚPos földcsomót, halmot a pityóka (burgonya, krumpli) növény tövére. A KÚP szóban nincs szláv elem. A CzF Szótár felsorol néhány idegen nyelvű hasonmást: „Idegen nyelvekben rokon vele a szanszkrit kup, kub (fedez, emel), német Kuppe, Kuppel, Giebel, arab gibel (hegy), hellén xubh stb.” Az ugyanazon forrásból eredés jelei ezek. A KÚP szót, ezek a felsorolt nyelvek nem a még nem létező délszláv nyelvektől vették át, hanem az ősmag(yar)-nyelvből örökölték meg. KOPpenHÁGa neve: KOP (fok) FENN a parti HÁGÓN vagyis COPENHAGEN, amely a hajók irányítására rakott tűz (kop – pok), mint világítótorony. Dán nyelven a sziget neve holmen, amely az ősmag-nyelvi halom, halmon, halmos hely. E halmok HÁGóin, KÚPjain, azaz FENN égették a FÉNYt (pen) adó KOPot: KOP FÉNY a HÁGÓn. Ősmag(yar)-nyelvű emberek adtak nevet minden jelentősebb helynek (hegy, víz, völgy, tér) Jóropában azaz Európában.