KUNYHÓ és KONYHA, mindkettő SZOKNYAi fennhatóság. Nem megalázó egy igazi nőnek, ASSZONYnak a KONYHA. Erre lett teremtve, ez a fő szerepköre. Vérében van, teremtési előnye a gondoskodó anyaság.
———————–
KUNYHÓ – Nádból, kóróból stb. hevenyészett ideiglenes emberi hajlék. Szegényes kis ház. [bérnyelvész: ? szláv] A KUNYHÓ K.NY – NY.K gyök: KuNY – NYuK (k > g: nyug). A KUNYult, azaz HAjlított tető alatti, árNYat, eNYHet, NYUGalmat NYÚjtó KUNYHÓ, GUNYHÓ, pihenőhely, jó KUMó, KUNYó, HUNYó hely, ahol megNYUGszik, GUNY-nyaszt a fáradt ember.
A KUNYHÓ a tANYA, ahol vár az ANYA, s a gesztENYE ÁRNYA. Az elején talán KUNYÓ, HUNYÓ hely, aztán az utóbbi szóból a bensőségességet jelölő H hang beolvadt, s így kialakult a KUNYHÓ szó. A KUNYHÓban HUNYOK. KuNYHó – HuNYoK hangváz: K-NY-H – H-NY-K.
Kezdetben valószínűleg a KUNYHÓ és KONYHA azonos értelemmel bírt. Az ősiségben, ha arra szánta magát egy férfi, hogy KUNYHÓt építsen, és volt benne erős akarat, mondhatta: Hamar összeHÁNYOK, dobálok egy KUNYHÓt. KuNYHó – HáNYoK hangváz: K-NY-H – H-NY-K.
Az NYH hangcsoport – UNYHÓ – a kUNYHÓ pihenést, ENYHEt adó, ott gUNYHAszt (gunnyasz), gUNYHÓban, a kUNYHÓ, kONYHÁjában. Jelen van a kUNYHAd, lANYHA, rENYHE szavakban is.
Az NYH páros, mint NY.H – H.NY gyök: NYuH – HuNY hangjaival alkothatók a HANYag, HENYe, HUNY, NYÚJt, NYÚLó (h > l, ny > j) szavak is.
A KUNYHÓ – ÓHNYUK fordítás, a mindig az övéire váró ANYJUK szó értelmét is kivetíti. A KUNYHÓ ANYJUK birodalma. KuNYHó – aNYJuK hangváz: K-NY-H – NY-J-K.
A szóvégi HÓ – ÓH ősgyök a szavakban takarást és bensőségességet jelenti: HÓ, HÁló, HAjlék, HAmu, HOmok vagy HÁla, óHAj, ÓHaj, sÓHaj, HŰség stb.
Minden KUNYHÓban volt KONYHA, sőt kezdetben talán az egész KUNYHÓ egy nagy KONYHA volt. KuNYHó – KoNYHa hangváz: K-NY-H – K-NY-H.
A KONYHA nem lehet elHANYAGolt (k > g) állapotú, rendezetlen, koszos, mert ott készül az étel. KuNYHó – KoNYHa – HaNYaG hangváz: K-NY-H – K-NY-H – H-NY-G.
Tehát a KUNYHÓ szó minden eleme a szlávok által is átvett hagyományos ómagyar lakhely, s neve ómagyar ősnyelvi szó. De meghagyjuk a nyelvészeknek a KUNYHÓ szóalkotó elemeinek szláv nyelveken felkutatását.
———————–
KONYHA – Az a helyiség, épületrész, ahol főzni szoktak. [bérnyelvész: szláv < német < latin] A KONYHA K.NY – NY.K gyökből indul: KoNY – NYoK.
A leírásban megfigyelhető, a K hang az éKesség, hatéKonyság, hatéKONYság Kemény hangja közelében mindig felbukkan az aNYaszerephez köthető meghatározó lágy NY hang, és a mellkas közepéből induló, óHaj, Hála kifejező H hang.
A KONYha asszoNYOK, láNYOK, azaz NŐK, vagyis a szoKNYa, szoK(o)NY(h)a birodalma. Hehező hang, SZeszegő hangra vált: konyHa > SZoknya, egyébként azonos hangok. KoNYHa – SZoKNYa hangváz: K-NY-H – SZ-K-NY.
A tANYA az ANYAhely, a térség, az övezet (övezés – oázis) zöld foltja. A KUNYHÓ a tANYA főépülete, és abban a fő hely a KONYHA. A KONYha kezdetben egyszerű, árNYÉKot tartó szárNYÉK volt, leKONYuló tetővel.
A KONYHÁban vannak az AhNYÁK, AhNYÓK. KoNYHa – aHNYáK – aHNYóK hangváz: K-NY-H – H-NY-K – H-NY-K. Az igazi talpraesett láNYOK, asszoNYOK számára ez felemelő, mivel itt élik át, itt játsszák el az élet által rájuk osztott igazi, bensőséges – családról gondoskodó – ANYAi szerepet.
Csak a mai – kicsipálódott, minden ősi értéket megvető, lekicsinylő, azok iránt elégedetlen – családját, önmagát vásárolt készétellel takarmányozó, kizárólag a külső testi szépségre alapozó, mesterségesen gömbölyített, nemiséget lépten-nyomon kihangsúlyozó, körmös-cicomás, szegecsekkel, észszerűtlen külsőségekkel ékített, túlhangoltan korszerű szemléletű, szabadelvű hölgyek érzik megalázónak a KONYHAi munkát.
A nyelvben ott a felemelő szereposztás: a fELESÉG megnevezésben jelen van az ELESÉG szó, és mögötte az ehhez tartozó FELElősSÉG gondolata, és ez nem kevés! A férj szerepe, előteremteni minden szükségeset, amelyből a FELESÉG ELESÉGet készít. A FELESÉG, az ANYA által tálalt ELESÉGből épül családtagjai testének minden egyes sejtje! Nemcsak 9 hónapig táplálta magzatait, hanem ameddig a tANYÁn, az ő KONYHÁján élnek. A KONYHA asszonyi birodalom, s a KALÁNY a fő eszköz.
A ház nagyasszONYának KONY(h)Ítania kellett az ételkészítés minden csínja-bínjához, és a láNYOKat erre megtanítani.
Hajdan a KONYHA volt a család igazi nappalija, a KÁLYHA a körülülhető melegség HELYE.
A nyáriKONYHA, az eresz alatt a kemence mellett, ahol az asztal körül összeülve minden napi teendőt megbeszélte a család. Ez volt a családi egység KOHÓja, kovácsműhelye.
A tanyavilágban a tanya körül volt a tanorok föld, csak annyira volt a birtok, hogy a KONYHA kéményének füstjét látta a földjén dolgozó.
A KONYHA volt az étkek helye.
KONYHÁban költötték el, a munkára sietők a reggeli napkezdő étket a friss teket, friss tákot. Régi mondás: Früstök, frustok, utána majd futtok.
A további napszakokban: az éhséget ENYHÍtő fő étkezés, a déli evéd. Débe ebéd.
Délutáni – sietősen fogyasztott, még bevégzendő munka volt hátra – osonó, ozsonnya, ozsonna, uzsonna.
Az esti étkezés, a vacsora, szórakozás ideje. Vacsora alatt minden aznapi eseményt és a másnapi teendőket megbeszélő, fecsegő csevere-vecsere, csavaros történetek, nótázásba csavarodó társalgás helye.
A KONYha, KONYha volt a látogatóba érkező egy vérből való roKONYokat, roKONYhokat vagy más látogatókat fogadó, szívesen látó és ellátó hely. A tisztaszobába csak bekukkantottak. A tűzhellyel, főzéssel, ételkészítéssel kapcsolatosan már említett KŐ meghatározó szerepe a kályha, katlan, kemence címszóknál. Ugyanez áll a KONYHA esetében is. A KŐből kirakott KÖzépen levő KÁlyhát, KEmencét magában rejtő, KONYult, azaz HAjlított tető alatti, árNYat, eNYHet nyújtó KONYHA volt a család legfontosabb csoportosulási HElye.
Az NYH hangcsoport – ONYHA – a gUNYHÓ, kONYHA, kUNYHÓ, lANYHA, ENYHE szavakban a megfeszített munka után – szerető, gondos asszoNYi ottHonteremtő kezek munkája nyomán – kellemes körNYezetben való NYugalomra, piHenésre is utal. Ez – jó odafigyeléssel – az NYH párosból, annak alkotó NY és H hangjaiból, és e hangok által képviselt mondandóból érthető meg.
Az NYH páros mindkét hangja lágy hang. A régi időkben a taNYa volt az aNYaHely, eNYHely, otthon, s abban a KONYHA volt az a Hely, ahol a munkában megfáradt férfi hazatérvén leült, megpihenni, asszoNYa főztjét megízlelni, vele eNYelegni, szép szavakkal kéNYeztetni. Itt várta a szerető, meleg aNYai öl, a finom NYámi, a simogató aNYai kéz az udvaron játékba belefáradt, bejövő kicsiNYeket, s akik itt kutattak a mezőről érkezők iszákjában a madárlátta után. A H hang a kebel mélyéből jön, és az óHaj, sóHaj, Hála hangja. KoNYHa – KuNYHó hangváz: K-NY-H – K-NY-H. A koNYHa szóban megbújik mindkét hangértelem.
A KONYHA megnevezés e névadó jellemzők összegző sűrítménye. A szóvégi HA, a HAjlék, HAza, HÁz, HÁla szavak indító gyöke. A KONYHÁban készül a TÁK, az éTEK, amely haTÉKony az egészséges test felépítésében. Ha jó a TÁK, TÉK, akkor KÉTszeres munkában a HATóerő. Nem mindegy, mit eszünk. Az egészséges, jó alapanyagokból készülő ételt fogyasztó ember a kóroknak ellenállóbb.
Figyeljük meg a haTÉKony, HAtéKONY szót. Tartalmazza a KONYHA kifejezést. Testi egészségünk a KONYHA milyenségétől is függ! Sőt! Itt a KONYHÁra és mögötte levő értelmi összességre gondolok, mert az ősi tanyai KONYHA több volt, mint főzőhely.
Ha jó a KONYHA, egészségesek, HAtéKONYak, haTÉKonyak vagyunk. Ha nem jó, akkor leKONYulunk, elHErvadunk. A KONYHÁT igazi HAtéKONY, haTÉKony életerő alKOTó műhelyeként tartották számon! KoNYHáT – HaTéKoNY – hangváz: K-NY-H-T – H-T-K-NY.
A család minden ügye-gondja a KONYHÁban dőlt el. Ez volt a fő tárgyalóhely. További névadó jellemzők: ha a KONYHA nem tiszta, ha förtelmesen mocskos, koszos, akkor a szemlélő HÁNYIK a látványtól. KoNYHa – HáNYiK hangváz: K-NY-H – H-NY-K. A mezőről fáradtan érkező, néha elszunnyad, HUNYIK a KONYHAasztalnál. KoNYHa – HuNYiK hangváz: K-NY-H – H-NY-K. Ételfőzés után, nyáron a KONYHÁn KIHUNY a tűz a KÁLYHÁban. KoNYHa – KiHuNY – KáLYHa hangváz: K-NY-H – K-H-NY – K-LY-H. A KONYHA az ÉHNYELŐK helye. KoNYHa – éHNYeLőK hangváz: K-NY-H – H-NY-L-K.
A CzF Szótár a KŐ mellett egy másik szerepét is említi a KO gyöknek: „egyezik a latin coquina, középkori latin cocina, cochia, olasz cucina, franczia cuisine, német Küchen, bajor Kuchen, Kuchel, régi felső német chuchina, cuhhino, svéd koek, angol kitchen, cseh-tót kuchine, kuchina stb. szókkal. Gyöke a főzésnek KOtyogását utánzó KO hang, mely megvan a hőre, hevítésre, illetőleg főzésre vonatkozó koh, kohó, kohvszt, kotyfol, kotyvaszt, koty bele! kotynyeles magyar, valamint a szanszkrit kvath, latin coquo, német kochen, szláv kuchar stb. szókban.” Kiem. K.S.
Ez a sok gyökegyezés mind az egy forrásból, egy nyelvből eredést bizonyítják, de egyik nyelven sincs rá átfogó magyarázat, csak magyarul. Ám lehet küszködni a szláv < német < latin nyelveken a névadó jellemzőket megjelenítő elemek keresgélésével.
Az NYH – HNY értelmi kapcsolat: a koNYHa éHNYelő, eNYHely.