KUN – Európában a 10 – 11. sz.-ban feltűnt s később a magyarságba beolvadt török nép. [török] A KUN K.N – N.K gyök: KuN – NuK. A KUNok – nevükből láthatóan – konok nép volt. Ez a történelmi leírásokból is kiviláglik. Jelképük a kőék volt, azaz ék alakú kő. Magyar Adorján Elméletem ősműveltségünkről című művében írja: „A kunok nyelve eredetileg a magyarokéval teljesen azonos volt, később azonban a lágy G, GY, D hangok helyett a kemény K és T hangokat szokták ejteni.
Számrendszerük* azonban a három-hat-tizenkettes lett, amelynek mai életünkben már csak nyomai vannak: a tucat, a régebbi hatos pénzrendszer, a 12 óra és a 12 hónap.” A krónikák nem számolnak be a kunoknak magyarok közé telepedése utáni nyelvi nehézségekről. (http://hirforras.blog.hu/2010/01/01/magyar_adorjan_elmeletem_osmuveltsegunkrol) A KUNok nem voltak török nép! Havasalföldön a korábbi KUNországban folyók, hegyek térségek nevei őrzik a KUN nyelvi eredetet, amelyek ma is érthetők a magyar fülnek. Ezekből én is mutattam be néhányat a Magyar szógyökök a román nyelvben valamint a Kötött mássalhangzó-párosok című könyvekben, amelyek megtalálhatók a www.kolumbansandor.ro és a www.magtudin.org honlapokon. Az MTA töröközése a megtévesztések szerves része, épp mint a finnugor elmélet. A hat-tizenkettes számrendszerről még annyit, hogy magyar nyelvterületen még a XIX. században is használták a 12-es számrendszert. Nagyanyám (szül. 1882) mindig tucatban számolt. A szövések felvetésénél, a szőtt anyagok felmérésénél csak singet**, és sosem métert használt. Balkányi Szabó Lajos a Magyar Ősmesék első kötet 90 – 99 oldalon ír KUNhonban (Kánaán) élő KUNYhólakó KUNokról.
*A 12-es számrendszerben 12 hüvelyk = 1 láb, 2 láb = 1 sing (rőf), 3 láb = 1 lépés és így tovább: futamat, mérföld stb. Az angolok használják még e számrendszert.
** A tisztánlátás kedvéért: a sing szó is ősmag(yar)-nyelvi eredetű, csüngő alkar könyöktől ujjhegyig.
BESENYŐ – A 9 – 12. században Dél-Oroszország, majd Moldva területén élt, a 11. században részben Magyarországon letelepült török nyelvű nomád nép. [török] A BESENYŐ népnév B.S – S.B gyök: BeS – SeB (s > cs, b > p: csepp). A szó vízről, szépségről és gyorsaságról beszél. Az S.NY – NY.S gyök: SeNY – NYeS érzületről, vágásról, de úton haladásról is. Például: Csak úgy nyesi (vágja, szeli) az utat. Az S hangcsoport – ESE – jelen van az ESŐ, mOSÓ, vESE szavakban, vízjelentéssel. Az NY hangcsoport – ENYŐ – a vizENYŐ, ENYEg (nyirokértelem), lÉNYEg (valaminek veleje, közepe, sodra), fÉNYEs. A besENYŐk szerették a szépet, asszonytartó-szerető népként a vízcsepp volt kedvenc jelük. A BESENYŐk harcias hajós nép volt. http://www.leventevezer.extra.hu/Osmuveltseg_2.pdf A BESENYŐk és a kunok Magyar Adorján szerint magyar nyelvű népként, a magyar nyelv egy nyelvjárását beszélték. Semmilyen utalás nincs arra vonatkozólag, hogy nyelvi nehézségeik lettek volna a magyarok közé való beilleszkedéskor. A világhálón – www.magtudin.org – fellelhetők Magyar Adorján: Elméletem ősműveltségünkről, Tomory Zsuzsa: Létünk és nyelvünk közös alapja. Tomory Zsuzsa írta levélben: „besenyő – a vizes elindulásé és szépségé.” A CzF Szótár hivatkozással utal arra, hogy nyelvük egy volt a kunokéval (besenyő címszó). A kunokról már tudott, hogy nem voltak nyelvi gondjaik a magyarokkal való együttélésben.
A kun nyelv sorsa Havaselvén hasonló lett a bolgárokéval délebbre. A bolgár férfiak tömegesen, szláv nyelvet beszélő asszonyokat vettek feleségül, azok nyelvét is átvéve. A tatárok – vak kungyűlöletükben – kiirtották a kun asszonyokat, gyermekeket, hogy írmagjuk se maradjon. Csak a velük harcban álló, meghátrálni, majd menekülni, bujdosni kényszerülő férfiak maradtak életben. Asszonyhiányban, közvetlen a tatárjárás után beszivárgó oláh pásztorleányokból vettek feleséget, akiknek nyelvét is átvették, kevervén sajátjukkal. Ebből alakult ki a ma románnak nevezett nyelv, amelyben tömegével találhatók magyar gyökökre épülő szavak. Azonban Havaselvén, Havasalföldön minden folyó, minden térség megnevezése a kun-magyar nyelv emlékeit őrzi mind a mai napig (Arges, Dambovica, Giurgiu, Kalafát, Teleormán, Baragán stb.).